Variációk sok témára – avagy a habituáció folyamata

Hogyan kell úgy kommunikálni, hogy mindig ránk figyeljenek?
Mit kell közölni ahhoz, hogy odavonzzuk a tekintetet és figyelmet?
Hogyan kell megjelenni ahhoz, hogy döbbenetesen sok érdeklődőnk legyen?

A kulcsszó: az újszerűség.

De hogyan legyünk újszerűek akkor, amikor a világ tele van újdonságokkal, és nem mi találjuk fel őket?

A megnyugtató jó hír: az aktuális helyzethez képest kell újszerűnek lenni, nem a világhoz képest.

Létezik egy érdekes fogalom a tanulás folyamatában, amit habituációnak hívunk.

Ez az a jelenség, hogy amikor számodra új dolgot észlelsz, akkor öntudatlanul is meg akarod tanulni, hogy mi az,
hogy működik, miért van az ott, és automatikusan ODAFIGYELSZ rá.

Ez a folyamat az életünk minden pillanatában zajlik:

– Ha vidékről felmész a fővárosba, elviselhetetlennek érzed a nyüzsgést, a zajt, magát a légkört, és próbálsz benne kapaszkodókat keresni a magad számára. Egy idő után azt veszed észre, hogy már nem zavar a zaj, nem zavar más emberek közelsége. Megszoktad – gondolod.

– Ha lemész a tengerpartra, azonnal feltűnik a tenger morajlása – kavicsos partokon a sistergése –, és a sirályok rikoltása, és egyfolytában erre figyelsz. Aztán az veszed észre, hogy NEM VESZED ÉSZRE a zajt, morajt, rikoltást. Megszoktad – gondolod.

– Ha idegen helyen alszol, gyakorlatilag nem alszol. Minden zavar: a zajok, a fények, a közeg, a tér ismeretlensége.
Ha elég időt töltesz ott – néhány napot –, akkor már-már olyan érzésed van, mintha otthon lennél. Megszoktad – gondolod.

De igazából ez nem megszokás, hanem MEGTANULÁS.

Minden érzékszervünk megtanulja az új helyzet működését, azért, hogy záros határidőn belül már ne kelljen rá odafigyelnünk, hogy a túlélési ösztöneinktől ne vegye el az energiát a számunkra túlságosan új helyzet.

Mondok példát az online marketing világából is:

Egy időben iszonyatos erővel taroltak az online világban a felugró ablakok, amikben mindenféle üzenetek jelentek meg, de leginkább azok, hogy „kattints ide, és nézd meg, milyen ajándékot kapsz tőlünk.”

Ez menő volt évekig, majd mindenki rájött, hogy MÁR NEM MŰKÖDIK, mert az emberek habituálódtak: megtanulták ezt
a jelenséget, és semmi rendkívüli nem történt  már a továbbiakban.

Ha rendkívülivel találkozunk, akkor kénytelenek vagyunk rá odafigyelni, egyszerűen nem tudunk NEM figyelni.

Az online marketingben ezeket jól ki lehet használni.

Szóval, a felugró reklámablakok elkezdtek már nem működni, és akkor élelmes marketingesek kitalálták, hogy a felugró ablakok ne navigálják el a látogatót, hanem iratkoztassuk  fel őket azonnal, jelenjen meg a felugró ablakban az adatbekérő
form.

Ez is működött egy darabig, majd a habituáció miatt ennek az eredménye is leromlott, a nullára.

Aztán jöttek pár éve az exit popup-ok, ezek akkor ugranak fel, amikor el akarjuk hagyni az oldalt.

Kell mondanom, hogy a habituáció itt is jelen van, és ezek hatékonyságának is vége lesz hamarosan?

Létezik egyáltalán olyan dolog, amihez nem habituálódnak  az emberek? – teheted fel a jogos kérdést.

Igen.

Ahhoz senki nem habiutálódik, ha a nevén szólítják.

Ezért a leghatékonyabb még mindig az email marketing, amiben nevén lehet szólítani a befogadó közönséget.

Ezért hatékony most a chatbot, amiben ha felismeri  a program, hogy milyen FB fiókba vagy belépve, akkor a neveden tud szólítani, hogy „Helló Rita, mit szeretnél?”

A saját nevével kapcsolatban senkinél nem működik a habituáció, mert az egy semmi mással össze nem hasonlítható,
és semmi mással össze nem keverhető kategória az ember identitásában – még csak nem is a fejünkben létező dolog a
nevünk, hanem a nevünk igazából mi magunk vagyunk  
(test-lélek-szellem hármasban).

Minden helyzet, amiben tudod használni az emberek nevét, nyert helyzet – és ez a becenevekre is vonatkozik egyébként, mert az is az identitás része, ha valaki nicknévvel van jelen az email listánkon, vagy a nicknevével kommunikál a chatbot
az oldalunkon.

Minden másban törekedni kell az állandó megújulásra, de soha nem ész nélkül, átgondolatlanul, össze-vissza kapkodva, hanem jól megfontoltan, olykor hónapokkal előre megtervezve mindent.

Hogy ez túl sok melónak tűnik?
A túl sok meló az, hogy ki kell válogatni a valóban jól működő újdonságokat a fellángolásoktól, és az újdonságok közül fel kell ismerni azokat is, amik hosszú távon jelenthetnek plusz hozadékokat.

Nagy meló az is, hogy a birkamód mozgó tömeg ellenében mi mégis egy biztos platformon maradjunk, és ne dőljünk be százezeres és/vagy állandó kiadásokkal a maximum három hétig működő remek megoldásoknak.

Konzervatívnak maradni a vállalkozásban és az online marketingben nem bűn, hanem stratégia.

Neked mi a stratégiád?

Vidi Rita

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.