Te is eladnád anyádat 2 forintért?

Tisztában vagyok vele, hogy az olvasóim 99%-ra nem vonatkoznak az alábbiak, mégis kénytelen vagyok írni róla, mert a jelenség attól függetlenül elterjedt, és hát az okost a leggyakrabban az ismeretek választják el a butától…

November 27-én szemináriumot tartunk Pénz. Pénz? Pénz! munkacímmel, pénzügyi és pénzügyi önismereti szakértőkkel. (Még ne keresd, majd írok, ha lehet már jelentkezni.) Aki ismer, az tudja, hogy szeretem a pénzt. Vállalkozó családban nőttem fel, ahol természetes volt a rengeteg munka, és a munka függvényében a rengeteg pénz is. Gyerekként megtanultam, hogy a pénz jó dolog, a pénz szükséges dolog, de ha nincs, akkor sincs semmi probléma, mert nem a pénz boldogít, hanem az, amire általa lehetőséged adódik. Ha jól használod. Mert a pénz még mindig eszköz, nem pedig cél.

A kalapács is eszköz. Ha rosszul használod, vagy utálod, akkor tele leszel görbe szögekkel, meg véraláfutásokkal. A pénzt is csak annyira kell szeretni, és jól használni, hogy ne okozz magadnak kárt, és előre vigyen a céljaid felé.

Igen ám, de vannak, akiknek a pénz nem eszköz, hanem az Isten. Akiknek olyan alacsony az önbecsülésük, hogy ezt csak pénzzel tudják kompenzálni, mert mindig oda lyukadnak ki, hogy a lényeg a sok pénz, az általa érzett diadal – siker – és minden más másodlagos.

A szomorú az, hogy az ilyen embereknek, akik a pénzért bármire képesek lennének – még etikátlan, urambocsá törvénytelen dolgokra is -, a köztudatban a vállalkozó a szinonimája.

Erre mondja a szakirodalom, hogy „innen szép nyerni”.

Honnan lehet felismerni azokat a vállalkozókat, akik az anyjukat is eladnák 2 forintért?

  1. Szeretnek nyilvánosság előtt villogni a bevételeikkel, és azzal, mire költötték.
  2. Szeretnek villogni az eladásaikkal, ügyfeleik számával.
  3. Úgy összességében a villogás minden tekintetben jellemző rájuk, és most nem a fuxokra gondolok.
  4. Ingyen csak akkor adnak – adomány, ajándék, támogatás -, ha azt kellőképpen széles körben kommunikálni is tudják, mert az önzetlenség náluk a PR része.
  5. Megjátsszák magukat: ha elhívnál egy ilyen embert kávéra, nyilvánvalóan rádöbbentene, hogy nem kávézik és találkozik csak úgy senkivel, és nem azért, mert nincs rá ideje… Kivéve, ha több pénzt vagy több ügyfelet tudsz virítani, mint ő.
  6. Félnek és tartanak a náluknál okosabb, elismertebb szaktekintélyektől, híresebb emberektől. Még véletlenül sem néznek fel senkire, csakis a pénzre!
  7. Hasonló mentalitású embereket gyűjtenek maguk köré, rájuk nézve azt érzed, hogy a világ semmi másról nem szólhat, csak a pénzről és a monumentális eredményekről, de aztán remélhetőleg másfelé is nézel és észbe kapsz.
  8. A vállalkozásuk elsődleges célja a profit, és a saját kicsinyes céljaik kielégítése. Minden más céljuk csak PR eszköz.
  9. Nem ritkaság, hogy megtévesztéssel élnek a profitért. Kiválóan tudják csomagolni a mondókájukat és a terméküket, amit aztán alaposan megnézve kiderülhet, hogy lufi az egész: belül levegő.

10.  Megalomániásak.

Nyilván ennek ellenkezője sem célravezető: nem szerencsés a profit, a bevétel elmaradását holmi üdvözítő maszlaggal bemagyarázni és racionalizálni magunknak, mert attól még simán éhen hal a család.

De lehet tisztességesen és etikusan is pénzt keresni, és még az anyánkat sem kell eladni 2 forintért:

  1. Magánügy, hogy kinek mennyi a bevétele, de egyébként meg könnyen utána lehet nézni.
  2. Gratulálunk a sok vevőhöz és ügyfélhez, remélhetőleg jól ki is vannak szolgálva! (Nem jellemző!)
  3. Mindenféle eredménnyel való villogás = NEM MENŐ. Villogj azzal, mennyi munka van mögötte, és milyen siker miből következett, és, hogy mennyit tettél önzetlenül közben a világért.
  4. Adj csendben!
  5. Maradj ember! (Ne hidd magad szentségnek…)
  6. Legyél képes tisztelni és szeretni másokat, és legyen példaképed!
  7. Néha állj szóba velük és hallgass meg olyanokat is, akik másképp vélekednek a dolgokról – pénzről, sikerről! A szűk látókör veszélyes.
  8. A profitot tedd a megfelelő helyre: az eszközök polcra.
  9. Legyél tisztességes, és adj valódi tartalmat és értéket a lufik helyett!
  10. Légy szerény és szeretetreméltó!

Na, van kedved még isteníteni a pénzt és a profitot?

5 Comments

  1. Én semmi pénzért se adnám el! 🙂
    Tényleg innen szép nyerni.
    A legszomorúbb, amikor azt hallom egy vállalkozást tervező személy szájából, hogy ebben az országban képtelenség tisztán vállalkozni; és nincs olyan ember, akit valamiért le ne lehetne csukni. Legyen az magánszemély, vagy vállalkozó. Ezért akár természetes is lehet,illetve elfogadandó állapot, hogy milliárdok tűnnek el itt-ott…
    Fog ez változni?

  2. @Vera: Fog. Ha nem húznák le a bőrt a kis cégekről, akkor nagyobb lenne az adófizetési fegyelem, morál is és nem kellene “legális” kiskapukat keresni. Nyilvánvalóan a becsületesebbjére értem, aki milliárdokat lop, az akkor is lopni fog, ha igazságos adózási szabályok lesznek. Én nem tartom magam bűnözőnek azért, mert legális kiskapukat keresek. A szakmánkban elfogadott (átlagos) nyereségi kulccsal leadózunk, fizetünk minden egyéb adót, járulékot.

  3. Hát, vannak esetek, amikor a bűnözéssel előrébb lehet jutni, de azokra nem jellemző, hogy kiállnak és verik a mellüket, hogy ők milyen jó emberek (oké, az idiótaságot most ne tárgyaljuk :)), és, hogy tessék, lehet utánuk csinálni…

    Arra szerettem volna rávilágítani, hogy valóban létezik az a mentalitás, amivel a laikusok azonosítják a vállalkozókat. Még akkor is létezik, ha mi magunk nem ilyenek vagyunk.
    Ez tény.

  4. Nem adnám el, de tény hogy vannak ilyen emberek. A profitért mindent (még az anyámat is) hozzáállás bennem viszolygást ébreszt.
    Én még csak most indultam el a vállalkozónők útján és érdekes, hogy nem a készülő termékem hanem az adózás miatt izgulok jobban. Tudom, hogy a termékem jó lesz, és szeretném jól, tisztességesen, legálisan csinálni amibe belekezdtem.

  5. Fogod is tudni tisztességesen csinálni Andi!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.