Nagy cég, kicsi profit, kicsi cég, nagy profit?

Mi nem ezzel foglalkozunk :)

Mi nem ezzel foglalkozunk 🙂

Ma egy új nagykerben jártam, mármint számomra új. Elkápráztatott a méret, hogy aztán az utána következő tapasztalatom ellent mondjon az első benyomásnak.

Van egy kedvenc nagykerünk, kezdetektől tőlünk rendelünk, mert a kiszállítási feltételeik verhetetlenek, és nagyon jó minőségű termékeket forgalmaznak. Nem kapható náluk az égvilágon minden márka, de jó márkák, nívós, minőségi termékek és szolgáltatások jellemzik az üzletet, úgy összességében.

Ma eljutottam a sokkal híresebb, régebbi, ugyanakkor már első ránézésre is kissé zűrösebb, másik nagykerhez.

Ültünk egy darabig, mert szervizelésre is vittünk vissza termékeket, és azok cseréje nem olyan gyors ám, mint lehetne…

Az első, amit láttam, az a szerviz volt, amire azt mondtam, hogy: Wáó, mekkora! Aztán ennyi is volt az ámulat.

Baromi nagy légtér, néhány lézengő szervizessel. Volt egy pultsor, addig még rendezett is volt valamennyire a dolog, na de ami mögötte volt… Hát, igen, használt alkatrészek esetében, szervizelésre váró számítógépes termékeknél előfordulhat az összevisszaság, hiszen ezek nem könyvek, vagy dobozok, amiket szépen egymásra lehetne pakolni, hanem minden kütyü más és más formájú és típusú, így igazán rendszert nehéz belevinni RÁNÉZÉSRE.

Remélhetőleg, úgy egyébként volt benne rendszer.

Kb. 6 alkalmazottat számoltam össze ezen a részen, de senkin nem volt munkaruha. Mindenki úgy nézett ki, mint bármelyik vevő. Ez még nem lenne gond, de itt semmi nem volt egyértelmű, így még kérdezni sem tudtunk semmiről. A férjem mesélte, hogy amikor először járt itt, össze-vissza bolyongott a hármas épületben, mert fogalma sem volt róla, hogy mi, hol található.

Na, azért nem vesztünk el, mert ugyebár csak én voltam itt újonc.

Van egyébként valami varázsa ennek a helynek, mert sokkal több nőt láttam itt, mint a másik nagykernél. Ugyanakkor ez a

  • nem tudom, ki, hova tartozik,
  • nem tudom, hová kell állnom,
  • nem tudom, hogyan zajlik a folyamat
  • egy vásárlási lépést sem látok előre
  • a kiszolgálásnál pedig fogalmam sincs, mi fog történni és mikor
  • de láthatóan a kiszolgáló személyzet is ad-hoc módon keríti sorra az adagokat

érzés teljesen elbizonytalanított.

Laci megjegyezte: jóval nagyobb hely, mint a másik, igaz?

Mire én: igen, de az még nem jelenti, hogy több a profitjuk.

Ugyanis legalább 5 jelét láttam annak, hogy hatékonytalanul működnek.

A „műveleti” sorrend folyamata össze-vissza volt, oda-vissza kellett kóvályogni az épületen belül.

Oké, elég egyszer megtanulni, hogy itt hogyan működnek a dolgok, de miért is kell a fizetéshez 10 métert visszafelé haladni? Miért nem lehet egy folyamatot, egy szemmel látható, a hibákat azonnal kiugrasztó layout-ot megcsinálni? Hiszen van hely!

A személyzet sok volt… Ahhoz a vásárlóerőhöz, amit én láttam. Nyilván vannak terheltebb időszakok, de az, hogy valaki vár a munkára, az már veszteség.

Valahogy mostanában érzékenyebb vagyok az ilyenekre.

Főleg, hogy utána a Mc’Donalds-ban láttuk a klasszikus példáját a jól kitalált rendszernek: bármelyik mekibe mész is be, tudod, hogy mi a rendszer, el sem lehet téveszteni!

Tudod, hol kéred a menüt, hol kapod meg (ha nem kapod meg azonnal, akkor utánad hozzák), ráadásul ennél a mekinél az üdítőt te engeded magadnak a poharadba (Hungária körúton, az M3-as felhajtó előtt kicsivel), de nem kellett mondaniuk, mert annyira nyilvánvaló, annyira jól van kitalálva!

Ebből az egészből egyébként csak azt akartam kihozni, hogy attól, hogy egy üzlet monumentálisnak, pörgősnek, vidámnak hat, attól még lehet a hatékonyság mérőszáma a béka feneke alatt, és bárhonnan jöhet egy kisebb, újabb cég, amelyik sokkal profitábilisabb tud lenni, mert nem túlozzák el a dolgokat. Hatékonyság, fél egészség!

One Comment

  1. Pingback: Nagy cég, kicsi profit, kicsi cég, nagy profit? |

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.