Milyen a jó könyvelő?

Vállalkozói körökben szállóigeként terjed a figyelmeztetés, főként a még kezdő vállalkozók felé:

„A könyvelő nem neked dolgozik, hanem az államnak!”

Te egyetértesz ezzel? Belenyugszol ebbe?

milyen a jó könyvelő?

milyen a jó könyvelő?

Elfogadod, hogy a könyvelőd a szükséges „rossz”, a kötelező elem – egyedül nem bírnád, még ha értesz is hozzá, elvégre, ha te könyvelsz, akkor ki fog közben vállalkozni, innovatív lenni, döntéseket hozni, kockáztatni, sikereket elérni, kudarcokból tanulni? – ami megkerülhetetlen, és ha már egy fokkal jobb ember az ördögnél, akkor nyugodtan dőlsz hátra, hogy legalább a könyvelésed rendben van?

Komolyan van még vállalkozó Magyarországon, aki beletörődik abba, hogy az elsőszámú közellenség beépített embere dolgozik a cégével, ahelyett, hogy arra törekedne, hogy építő – cégépítő – legyen a kapcsolat a könyvelővel?

Ha úgy gondolod, hogy a könyvelőd nem neked, hanem elsősorban az államnak dolgozik, az állam érdekeit nézi a vállalkozásod érdekei helyett, akkor most azonnal zárd be az ablakot, és nehogy tovább olvass!

De ha úgy gondolod, hogy a könyvelődnek igen is neked/veled/érted kell dolgoznia, akkor maradj velem, és vegyél részt egy kis mókában.

Milyen a jó könyvelő?

Szerintem minden felelős vállalkozás szembesül azzal, hogy ha a könyvelője nem vállalkozó szemléletű, akkor óriási gondok vannak.
Ha alkalmazotti szemléletű egy könyvelő, akkor a következő kellemetlen mellékhatásokkal kell számolni:

–          Problémaelkerülés – alkalmazotti szemléletűek ritkán szeretik a kihívásokat, ezért nagy ívben kerülik is ezeket. Ha bármilyen probléma adódik, akár szakmai, akár személyi, akkor azt a szőnyeg alá söprik megoldatlanul, sőt, rosszabb esetben hallgatnak is róla, mint a sír. Szeretnél olyan könyvelőt, aki a szőnyeg alá söprögetésben a legjobb, hogy aztán évek múltán szembesülj például adótartozással?

–          Ötlettelenség – az alkalmazotti szemléletű könyvelők a jól bevált – akár évtizedes – sémákhoz ragaszkodnak, ami azt jelenti, hogy képtelenek lépést tartani a mai modern vállalkozók igényeivel, de mivel ők az egyik legfontosabb kontroll a vállalkozás életében, ezért kimondottan fékezőerejűek a maradiságukkal.  Vajon melyik vállalkozásnak van szüksége fékekre?

–          Motivációhiány – az alkalmazotti szemléletű könyvelőknek a munka az csak munka, robot, dolog, pénzkereseti eszköz, és emiatt lelkesedés nélkül, rutinból végzik a feladatukat, mert az jár a legkevesebb energia befektetéssel. Nincs motivációjuk a fejlődésre sem, így jó eséllyel nemcsak alkalmazotti a szemléletük, hanem szakmailag is elavult. Hogyan lehet felismerni a motiválatlan könyvelőt? Ha 10 kérdésedből 5-re az a válasza, hogy „Nem tudom.”, vagy „Ezt nem lehet.”, akkor még arra sincs motivációja, hogy utánanézzen az aktualitásoknak. Kell ez neked?

–          Felelőtlenség – bár azt hihetnénk, hogy a könyvelői szakma az maga a megtestesült felelősség, de ha valaki alkalmazotti szemléletűként űzi, akkor alapvető az, hogy nem vállalja, illetve hárítja a felelősséget. Mindenki hibázik, emberek vagyunk. De tapasztalhattad már a saját bőrödön, amikor rosszul döntöttél, vagy alapvetően rosszul közelítetted meg a dolgokat, és azok rosszul sültek el – miért is sültek volna el jól, igaz? -, akkor nem kezdtél a házastársadra, a barátaidra, a szomszédra, a kormányra mutogatni, hanem azt mondtad: Hát, ezt elszúrtam, igyekszem helyrehozni/tanulni belőle. A felelőtlen könyvelőt onnan ismered fel, hogy ha bármi hibájára fény derül, akkor nem azt mondja, hogy „jaj, bocs, ez az én hibám, de jóváteszem/kijavítom/korrigálom/vállalom a felelősséget”, hanem valami hasonlót (vállrándítás kíséretében): ez van sajnos… vagy: más is járt már így… vagy: még jó, hogy nem lett nagyobb baj… Kezdheted kibérelni a vállalkozásod sírhelyét, ha többször is előfordult már, hogy ilyeneket mondott a könyvelőd!

–          Segítőkészség hiánya – Az alkalmazotti szemléletű könyvelők ritkán lépik túl saját hatáskörüket, és amikor valamilyen hozzájuk szorosan nem kapcsolódó, de gyaníthatóan a tapasztalatából kifolyólag általa már látott problémáról kérdezed, akkor ez a válasz: Saaaajnos ebben nem tudok segíteni. – majd gyorsan eltereli a szót valami érdektelen témára. Minek neked ellenség, ha ilyen könyvelőd van?

–          Szegénységtudatos könyvelő – ó, hát ez a legszebb, mikor a pénzt a könyvelő kimondottan utálja, és/vagy megveti a gazdagokat, kizárólag vagy-vagy esetekben képes gondolkodni az is-is esetek helyett, folyton panaszkodik, de a véleményét nem vállalja fel nyíltan, mindent a sorsra és rajtuk kívülálló körülményekre fognak (persze a véletlen sikereket teljes mellszélességgel vállalják), félnek a veszteségtől, ahelyett, hogy a nyereségre koncentrálnának, és így tovább. A szegénységtudatos könyvelő szegénnyé fogja tenni a cégedet. Ezért vállalkozol, hogy szegény légy?

–          Szakmailag szerény érdemekkel bír – Az már a dolgok netovábbja, mikor a könyvelőről kiderül, hogy szakmailag instabil, de mit is várhatunk egy alkalmazotti szemléletű könyvelőtől? Miért is képezné magát a kötelezőn túl? Miért is olvasna szakmai lapokat? Miért is járna továbbképzésekre? Miért is konzultálna nálánál tapasztaltabb, okosabb tanácsadókkal rendszeresen? Miért is lenne könyvelői közösségek tagja? Hát ki fizetné meg azt neki, ugye?

Ezzel szemben milyen a vállalkozó szemléletű könyvelő? (Vagyis a JÓ könyvelő)

–          Megoldáscentrikus

–          Innovatív, de közben megfontolt

–          Motivált és lelkes

–          Vállalja a felelősséget (szerződésben is)

–          Segítőkész, jóindulatú

–          Gazdagságtudatos

–          Szakmai hozzáértéséhez kétség sem férhet

Ezek a legalapvetőbbek, amik eszembe jutnak, de mindezeket azért tartottam külön cikkre érdemesnek, hogy emlékeztesselek: a te felelősséged, hogy milyen a könyvelőd. Te döntesz, te mérlegelsz, te vagy a góré.

Te mit tennél még hozzá?
Milyen tapasztalataid vannak könyvelőkkel?
Volt rá példa, hogy nem voltál megelégedve és könyvelőt váltottál?
Oszd meg velünk a véleményedet!

4 Comments

  1. Na, hála az égnek, én ezt a könyvelőtípust nem ismerem. Az én könyvelőm maga is van annyira vállalkozó szemléletű, hogy

    – tudja, én vagyok az ügyfele, de csak addig, amíg meg vagyok vele elégedve, tehát ki AKAR szolgálni
    – SZERETI, amit csinál, ezért érdekli, így képzi magát, rendszeresen követi a változásokat
    – éppen ezért, ha valami szokatlannal állok elő, akkor azt a problémát kihívásnak, és nem akadálynak tekinti – tehát utánanéz, és kész megoldással áll elő
    – van annyira “gazdagságtudatos”, hogy a törvényes kereteken belül minden lehetőséget kihasznál, hogy minél több pénzt tarthassak meg (adókedvezmények, stb.)

    Igaz, ehhez az is kell, hogy tudja, partnerek vagyunk szakmai téren is: nekem is van ugyanis mérlegképes végzettségem, és bár soha nem dolgoztam a szakmában, annyi rálátásom van, hogy tudjam, mire és hogyan kérdezzek rá és bele. De neki ez is egy kihívás: azt mondta, örül az ilyen ügyfélnek, mert sokkal könnyebb vele szót érteni. Nekem pl. nem kell elmagyarázza, miért fontos, hogy ne ömlesztve szórjam le neki a számlákat, és ne az utolsó pillanatban, hogy bizonyos dolgokat igenis meg kell csinálni (pl. nekem is kell magamnak bizonyos nyilvántartásokat vezetnem helyben és “real time”, nem pedig utólag, stb.)

    Szóval kettőn áll a vásár: azt hiszem, nálunk szerencsés volt a találkozás, egymást inspiráljuk.

    A másik: lehet, hogy egy könyvelő időnként kerékkötőnek tűnhet, de az ő dolga az is, hogy a törvénytelen baklövésektől megóvja az ügyfelét. Lehet, hogy a mismásolás bizonyos vállalkozóknak bejön, de egyetlen jó érzésű könyvelő sem fog asszisztálni ehhez. Egyszerűen azért, mert ők ismerik a törvényeket, és a következményeket is, amivel a NAV, meg esetleg a bíróság szembesíti az illetőt, ha lebukik. Szóval a gazdagságtudatot és az innovativitást is tessék a törvényesség keretein belül értelmezni minden vállalkozónak, és ne a könyvelőt hibáztatni, hogy tehtetlenkedik. (Mondjuk, Rita nem is erről írt, csak ismerem ezeket a “rémügyfeleket” is.)

    Igaz, az én könyvelőm nem dolgozik a neten keresztül, viszont tényleg jó, úgyhogy megérdemli, hogy leírjam a nevét is: Barta-Nagy Tünde, Nagyrédén, egy kis faluban él és dolgozik… :)))

  2. Köszi Csilla!

    Bizony, egy cikket megérnének a könyvelők rémügyfelei is, akiknek alapvető fogalmuk sincs arról, hogy mi fán teremnek az alapvető vállalkozói pénzügyek, és az egyébként full korrekt könyvelőt hibáztatják minden tőlük eredő butaság miatt…

  3. Mi kénytelenek voltunk könyvelőt váltani. Az első bár nagyon sokat segített az indulásnál, egy idő után már nagyon nem egy rugóra járt az agyunk. Aztán ki is derült, hogy szépen elkönyvelt minket, a saját tőkénk a béka feneke alá került, így se pályázni, se forrást bevonni nem tudunk. Szóval szuper!
    De most már legalább látjuk, hogy merre tovább.
    Az új könyvelőnk egy áldás 🙂 komolyan, nála teljesen biztonságban érzem a cég könyvelését, és az online anyag beküldés rettentően megkönnyíti a munkát.

  4. Az első könyvelőnk minket is gallyra vágott – pedig régi ismerős volt… Miután megszabadultunk tőle, olyan hölgyeményre bukkantunk, akiről első pillanatban tudtam, hogy ő a mi emberünk. Minden jó tulajdonsága megvan, amit felsoroltál. 🙂
    Nekem ő tanított meg mindent, az alapoktól. Sokszor ő motivál, és megkeres, ha új ötlete van, (pedig annyi az ügyfele, hogy alig győzi, épp mesélte, hogy a felétől – az energiavámpíroktól – meg is szabadult) és az én elég bonyolult helyzetemre is talált megoldást – sok végigrágott variáció után. Utánajárt, kalkulált, ötletelt.

    Azt szeretem benne, hogy neki is vannak céljai, ő is folyamatosan fejlődni akar, új utakat próbál, nagyon jó problémamegoldó – sajna jutott neki belőle elég a saját életében is. És végtelenül pozitív személyiség!

    Igaz, hogy emiatt egy-egy megbeszélés általában belenyúlik a hosszú éjszakába :), ami során viszont mindketten feltöltődünk, és új lendületet kapunk 🙂

    Hálás is vagyok érte a sorsnak 🙂 (“Véletlenül” bukkantunk rá…)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.