Jobb agyféltekés rajztanfolyamon jártam – tapasztalatok

(Hosszú, de nagyon tanulságos sztori következik.)

Már évekkel ezelőtt lett volna lehetőségem jobb agyféltekés rajztanfolyamra járni, de akár hiszed, akár nem, ez engem valahogy nem érdekelt akkoriban. Hiába hívtak ismerősök lelkesen, hogy menjünk együtt, hiába jöttek a kuponok a kedvezményes részvételre, későn érő típus lévén nem csaptam le egyetlen remek ajánlatra sem. Többek között azért, mert fogalmam sem volt, hogy miért lenne számomra hasznos egy ilyen rajztanfolyam. Szeretek rajzolni, csak nem tudok – gondoltam mindig is magamról, ugyanakkor, annak a lehetőségére, hogy majd tudok is rajzolni, valahogy nem indultak be az agytekervényeim – sem a bal, sem a jobb oldalon ;), szóval maradtam botkezű.

Arra viszont felfigyeltem, hogy az ismerősök valahogy nem dicsekedtek az elvégzett tanfolyamaik után a műveikkel, képességükkel, látásmódjuk megváltozásával. Addig voltak lelkesek, míg várták a tanfolyam időpontját, utána néma csend borult a tájra.

Bal-jobb, bal-jobb

Gondolkodásmód tanácsadóként folyamatosan – bár nem elsődlegesen – a jobb és bal agyfélteke közti integrálódást segítem elő, de hosszú ideig csupán csak ösztönösen (jobb agyfélteke vezérelten).

Szinte az összes anyagom, és mindkét könyvem is arról szól, hogy „így működnek a dolgok, ha racionálisan nézzük őket”, tehát jócskán ellátom tudnivalóval a bal agyféltekét, ugyanakkor a nem hétköznapi összefüggések megvilágításával, a saját egyéni látásmód és megközelítés segítségével a jobb agyféltekét is felvértezem a hétköznapi harcokhoz.

Ezért van az, hogy a jellemzően bal agyfélteke által vezérelt emberek kissé nehezebben fogadják be az általam közölteket, míg a két agyfélteke közti integrációban erős olvasók könnyedén teszik magukévá, amit írok/mondok/mutatok.

Ennek én nem mindig voltam tudatában, és eleinte kizárólag ösztönösen cselekedtem a tanácsadói pályám során, de jó ideje már tudatosan alkalmazom a jobb agyfélteke erősítését, és még ebben is van hova fejlődnöm– szerencsére.

Egy hosszú folyamat nagyon fontos állomásaként jutottam el tehát jobb agyféltekés rajztanfolyamra a közelmúltban, mégpedig nem kevéssé kalandos módon.

Jobb agyfélteke által dominálva

Úgy kezdődött, hogy az elsős fiamra ráolvasták 1 hónap után az iskolában a hiperaktivitás bűnét. Minden pedagógusi jó szándék és jóindulat ellenére megállt bennem az ütő – egyes vélekedések szerint kinyílt az a bizonyos képzeletbeli bicskám is -, amikor tanító és fejlesztő pedagógus egyöntetűen jutottak arra az előzetes következtetésre, hogy a gyerek valószínűleg hiperaktív, és meg kellene nézetni pszichológussal is. Hát jó, legyen, én nem értek a hiperaktivitáshoz, csak a saját gyerekeimhez, lássuk, mint mond a szakember!

De közben, míg a szakember véleményére vártunk, nem ültem ám tétlenül. Olyan szakembert is kerestem, aki szintén független, sem engem, sem a gyereket nem ismeri igazán, és nem az a dolga elsődlegesen, hogy minél több problémás gyereket fedezzen fel, és csak második helyen legyen a konkrét segítségnyújtás (vagy még hátrébb sorolva), hanem legyen első helyen a korrekt felmérés, tájékoztatás, és akcióterv megbeszélése.

Közben az is eszembe jutott, hogy beíratom Marcit jobb agyféltekés rajztanfolyamra, mert azon túl, hogy gyanúsan hiperaktív volt – a nem létező hiperaktivitásának fő tünete, hogy az órán ülés közben a kezei-lábai mozgolódnak, mindig matat valamivel -, a kezei még nem igazán író kezek, ami persze nem csoda. A modern vélekedések szerint 7-8 éves kor alatt nem szabadna ceruzával írásra kényszeríteni a gyerekeket, pláne nem szűk vonalak közé, de mindegy, ebbe ne bonyolódjunk bele, a lényeg a lényeg: nem írt szépen, illetve nagyon hamar elfáradt írás közben.

Ezzel a jobb agyféltekés rajztanfolyam kérdéssel kerestem meg Tokaji Melindát, aki ilyen tanfolyamokat szervez és vezet, és vele beszélgettem el Marciról. Melinda elmondta, hogy 6-7 éves gyerekeknek még nem való ilyen tanfolyam, mert ez kemény munka ám, és egy ilyen kicsi gyereket még nem szabad több napos programokra vinni, de mivel Melinda kineziológus is, azt beszéltük meg, hogy a kineziológus szemével megnézi Marcit, hátha rajztanfolyam nélkül is lehet segíteni az iskolai integrálódását.

Tavaly novemberben voltunk Melindánál, egy egész délutánt töltöttünk együtt, aminek a végén megnyugodva, felszabadultan, két agyfélteke integrálást elősegítő gyakorlatokkal felvértezve tértünk haza.

Marci nem hiperaktív, hanem hihetetlenül erősen dominál a jobb agyféltekéje. Ábrándozik, álmodozik, lelki szemei előtt történetek zajlanak, és mindig mindenről valami más jut eszébe, mint az átlagnak. Neki egyetlen szóról egy komplett történet ugrik be, és a történet már csak olyan, hogy viszi magával az embert. Ez nyilván nem egy hasznos tulajdonság a kockafejűeket gyártó iskolában, így az összes, agyféltekéket integráló gyakorlat lényegében arra szolgált az ő esetében, hogy a bal agyfélteke is lélegzethez jusson, magyarul, hogy ne származzon hátránya abból, hogy olyan iskolába jár, ami az ő igényeit messze alul szolgálja ki.

(Marciról a pszichológus is megállapította, hogy nem hiperaktív.)

Innen számomra egyenes út vezetett el oda, hogy jelentkeztem Melindához jobb agyféltekés rajztanfolyamra. Megmondom őszintén, aláírom, hogy nekem így könnyű volt döntenem, hogy menjek, vagy ne menjek: ha éltél még kedves, mosolygós, kiegyensúlyozott, maximális harmóniát sugárzó őszinte embert, hát akkor szerintem te is ismered Melindát ;).

A kreativitás tündöklése

Február elejére álltak össze úgy a dolgok, hogy az iskolás fiamat és az egy éves lányomat egy egész hétvégére itthon tudtam hagyni, és két napot csak a rajztanulásnak szenteltem, Melinda intenzív tanfolyamán.

A jobb agyféltekés rajztanfolyamban nemcsak az a jó, hogy hihetetlen sikerélményeket és új, intenzív benyomásokat ad, hanem az is, hogy hosszú távon is jó hatással van a kreativitásra.

Nem tudom, hogy tudod-e, hogy a kreativitás ma nagyobb jelentőségű, mint bármikor volt eddig. A kreatív ember nem pusztán alkotó ember, sőt, van, aki úgy kreatív, hogy sosem alkot, nem hoz létre alkotást. A kreativitás konkrétan rendkívüli látásmódot, és megoldáskészséget jelent.

A kreatív ember a lényeget látja meg.

A problémában a lehetőséget.

A nehézségben az egyszerűséget.

A káoszban a rendet.

A megoldhatatlanban az egy lépéses megoldást.

Egy szóban a történetet.

A hétköznapiban a rendkívülit.

Az unalmasban az innovációt.

A kreativitás ma már annyira fontos készség, hogy lassan már a túlélés záloga lesz. Nem lehet kiemelkedő, átlagon felüli életet élni kreativitás nélkül. A világ leghíresebb cégei nem a szakértelmüktől és a jól képzett munkaerőtől lettek hihetetlenül jövedelmezőek, hanem a kreativitástól: Google, Apple, Pixar, a magyarok közül pedig pl. a ChocoMe, az Ivanka Beton, és még sorolhatnám.

De talán nem árulok el újat, ha azt mondom, hogy lassan már alapvetően érvényesülni sem lehet kreativitás nélkül. A dologban a csavar az, hogy a világ bal agyfélteke vezérelt. A logikára, az észérvekre, a linearitásra PRÓBÁL épülni, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az emberek többsége egyáltalán nem ezen a módon működik. Vannak esetek, amikor az érvényesüléshez az kell, hogy alkalmazkodunk ehhez a bal agyfélteke által vezérelt világhoz – lásd Marcim esetét -, ugyanakkor aki kiemelkedésre vágyik a beolvadás helyett, aki színre vágyik a szürke helyett, aki rendkívülire vágyik a sablonos helyett, annak mire van szüksége vajon? KREATIVITÁSRA.

Nem kell ahhoz gyöngyöt fűzni, szobrokat alkotni, vagy épp rajzolni, hogy a kreativitásunk kiviruljon, fejlődjön. De az biztos, hogy a JOBB AGYFÉLTEKÉRE szükség van hozzá.

A jobb agyfélteke helyzetbe hozására sok módszer van: különböző tornagyakorlatok – ezeket Melindától meg lehet tanulni -, transzcendentális meditáció, a pránajáma légzés, és a jobb agyféltekés rajztanfolyam. Ezek a leghatásosabb, szinte instant módszerek, hiszen az tény, hogy a kreativitás önmagától is fejlődik életünk során.

De ha valaki el akar érni valamit, akkor nem bízhatja ezt a dolgot egyszerűen csak az öregedéssel járó mentális és kognitív érésre.

Mi történt a tanfolyamon?

Mivel ez egy intenzív alkalom volt, a feladatok gyors egymásutánban követték egymást. A szombat reggel azzal indult, hogy bemutatkoztunk, aztán Melinda röviden beszélt a jobb agyfélteke trenírozásának fontosságáról, aztán rögtön rajzoltunk is: először a szoba sarkát, aztán a kezünket, aztán önmagunkat.

Ezek a rajzok természetesen a legnagyobb igyekezetünk ellenére is vicces gyerekrajzoknak tűntek egy-két óra múlva, ugyanis néhány fura, pár perces rajzgyakorlat, és némi torna után – ami csak Melinda tanfolyamán van, más tanfolyamokon nem használják ezeket a pár perces tornagyakorlatokat – újra a kezünket rajzoltuk le, de most már másképp. Az eredmény döbbenetes volt, és MÉG EBÉD ELŐTT VOLTUNK az első napon!
A kezem, amit másodszorra lerajzoltam, egyszerűen szinte kinyúlt a papírból, és mintha térszerű lett volna a kétdimenziós helyett! Résztvevő társaimmal azt beszéltük ebédszünetben, hogy „úristen, mi lesz itt velünk a második nap végére?” 😉

Aztán jött a kedvenc részem, a negatív terekről. Döbbenetes volt NEM a képet rajzolni, hanem a körülötte lévő teret, ami aztán persze kiadta magát a tárgyat, amit „körbeölelt”.

Közben megtanultuk, hogyan altathatjuk el a bal agyféltekénket ahhoz, hogy könnyen menjen a jobb agyféltekés rajzolás, és hogyan is tarthatjuk az alkotáshoz konkrétan alvó állapotban.

Talán nem árulok el nagy szakmai titkot, de a beszéd bal agyféltekés tevékenység, és mindig, amikor beszélünk, a bal félteke dominál. Ebből gondolom nem nehéz levezetni, hogy ahhoz, hogy a jobb agyféltekénk működése egyensúlyban legyen – hiszen nem akarjuk a bal agyféltekét kiiktatni végleg, csak azt akarjuk, hogy lehetőséget adjon a jobbnak is érvényesülni – a ballal, ahhoz bizony nem árt, ha meg se szólalunk! Beszéd közben nehéz kreatívnak lenni, ezért is van az például, hogy aki állandóan csak panaszkodik, ömlik belőle a szó, aminek se eleje, se vége, sosem fog kreatív megoldást találni a problémájára. Mert sosem jut szóhoz a jobb agyféltekéje.

A csend a lelke mindennek – ami kreatív.

Hihetetlenül felvillanyozva tértem haza szombaton, aztán ugyanezzel a lendülettel mentem vasárnap a második napra. Egy kiló banánnal. Ugyanis az volt az első feladat, hogy rajzoljunk gyümölcsöt, csak úgy, a látottak alapján. Aztán arcképeket, aztán híres embert, aztán önmagunkat. Szinte végig grafittal dolgoztunk, de volt lehetőségünk megtapasztalni a szénrajz technikát is, hát nem lettem belé szerelmes. Egyszerűen félelmetes ;).

Melinda nagy sumák ám ;), ugyanis nemcsak jobb agyféltekés rajzot tanít, mint mások, hanem valóban RAJZOLNI IS tanít. Voltak a tanfolyamon olyanok, akik évekkel ezelőtt részt vettek már jobb agyféltekés rajztanfolyamon – természetesen nem Melindánál -, és ott a töredékét sem tanulták meg annak, amit itt a két nap alatt, és töredéknyi sikerélményük sem volt, mint itt Melindánál ezen a nagyon intenzív két napon.

Hirtelen megértettem, hogy miért nem hallok ódákat zengeni a jobb agyféltekés rajztanfolyamokról úgy általában. Azért, mert a siker más tanfolyamok esetében nem biztos, hogy hosszú távú. Ott, helyben működnek a módszerek, de a résztvevő nem kap elegendő muníciót ahhoz, hogy a tanfolyamot követő hétköznapokban is legyen kedve, indíttatása, motivációja a jobb agyféltekés rajzolást használni a kreativitása fejlesztéséhez, vagy csak úgy egyszerűen az alkotás öröméért.

Tokaji Melinda jobb agyféltekés rajztanfolyamainak részleteit itt olvashatod>>

Ez ugyebár a grafit rajztanfolyam volt, de már alig várom a színeset is!
A két nap alatt jellemzően azt éreztem, mint annak idején az iskolában, mikor valamiben nagyon jó voltam: elégedettséget, örömet, boldogságot, és kellemes izgalmat. Úgy benne voltam az áramlatban két napon keresztül, hogy csak vasárnap este, hazaérve szembesültem vele, hogy huhh, hát azért nem semmi, amit ilyen rövid idő alatt végigvittünk.

Melinda ezekkel a szavakkal bocsájtott minket utunkra: gondoljatok bele, ha két nap alatt képesek voltatok ilyen szinten megtanulni rajzolni, akkor bármire képesek vagytok az életben!

Az ember hajlamos olyasmivel hitegetni magát néha – rám legalábbis gyakran volt ez jellemző – aminek semmi alapja nincs, de valóban megtanultam két nap alatt rajzolni, valóban döbbenetes képek kerülnek ki a kezem közül, és ez valóban bizonyíték arra, hogy bármire képesek vagyunk az életben. Ne higgy nekem, próbáld ki magad!

Jobb agyféltekés rajztanfolyam: tudnivalók és további érdekességek>>

4 Comments

  1. Mutass egy rajzot vagy kamu az egész.

  2. Kedves kérésednek nem tudok ellenállni Béla 🙂
    Itt az album, ahol megnézhetőek az első rajzaim.

    https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10200117654056748.177491.1612332357&type=3

  3. Nagy örömmel olvastam a lelkes beszámolódat!:-)) Pici kiegészítés: de, van másik jobb agyféltekés rajztanfolyam is, ahol stresszoldó gyakorlatokkal tarkított a program 🙂 (sőt, az volna az igazi, ha ez természetes módon mindenhol a négynapos teljes program része volna…) és van azért még tanfolyam, ahol “tartós” rajztechnikák kerülnek átadásra, begyakorlásra. 😉

  4. Rita, te szép vagy! 🙂
    És a szép nők általában kreatívak (énekesnők, festőművészek, zenészek, színészek…). Lehet, hogy csak ennyi a titok, nem?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *