Így szereltem le a kéregetőt, pedig én is csak kérni akartam – ki érti ezt?

Biztosan te is találkoztál már azzal az élethelyzettel, hogy éppen pakolsz a tesco parkolóban az autódba, és a szemed sarkából már látod, bármennyire is nem akarsz odafigyelni, hogy valaki egy mappával, nyilvánvalóan adománykérő szándékkal sasszézik oda hozzád. Régebben ilyenkor lendületesen odaszóltam a még a közelembe sem érő, de nyilvánvalóan nagyon igyekvő emberkének, hogy “Kösz, de NEM!”, a “nem”-et kifejezetten túlhangsúlyozva, és ilyenkor nézhettem a bánatosan lógó orrukat, attól félve, hogy még talán rá is lépnek eloldalgás közben.

Adományokat ide!

Adományokat ide!

De egy pár éve eszembe jutott, hogy mikor mindenféle alapítványtól, meg egyesülettől érkező emberkék próbáltak meg sorozatban rávenni arra, hogy ugyan, fizessek már be 500-1000, vagy akárhány forintot a segélyszervezetüknek, hogy gyakorlatilag egy win-win helyzetbe kerülhetünk, mert hát én is egy alapítvány kuratóriumi elnöke vagyok, tehát én adok nekik, ők meg adnak nekünk, és akkor mindenki boldog lesz.

Így aztán készenlétben, és a puskaportól távol, szárazon tartottam a következő szövegemet: “Á, jó hogy jön, én is épp egy alapítvány kuratóriumi elnöke vagyok, szívesen adományozok Önöknek, ha Önök is ugyanakkora összeggel támogatják az alapítványunkat!”

Univerzum valamit megsejthetett a törekvéseimből, mert írd és mond: már legalább másfél éve nem kért tőlem senki semmit. Aztán egyszer csak végre mégis.

Egy tüzes tekintetű, velem kb. egykorú nő slisszolt oda mellém, és már kezdte is a munkáját: “Jó napot kívánok, ez és ez vagyok, és az XY nevű, beteg gyerekeknek gyűjtő alapítvány munkatársa vagyok, tessék, itt az igazolványom, a megbízó levelem, az engedélyt az adománygyűjtésre, stb. stb. stb.” Meghallgattam, mosolyogtam, majd így szóltam: “Nagyon örülök, mert én is épp egy alapítvány kuratóriumi elnöke vagyok, szívesen adományozok Önöknek, ha Önök is ugyanakkora összeggel támogatják az alapítványunkat!”

A nő szó nélkül, bambán nézett egy darabig, majd az elismerés kifejezésével az arcán így szólt, miközben mutatóujjával felém mutatva meg is erősítette mondanivalóját:

“Ez hatalmas duma… ezt én is használni fogom!” – majd széles mosollyal az arcán, fejét kissé rázva a hitetlenkedéstől, továbbállt, másik célszemélyt kinézve magának.

Ki érti ezt? 🙂

 

About vidirita

Vidi Rita, kezdő és újrakezdő vállalkozások stratégiai tanácsadója. Gondolkodásmód formáló tanácsokkal, ötletekkel, megoldásokkal, könyvek írásával, online tanfolyamok szervezésével foglalkozom, hogy Te sikeresebb lehess. 2013 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Oktatási Nevelési Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke vagyok, és persze a RitArt Academy nemzetközi projekt vezetője.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *