„Kedves Rita! Régóta szeretnék részt venni a tanfolyamodon, és most megdöbbentem, hogy pont a karácsonyi időszakra tetted az idei utolsó tanfolyam kezdetét. Ez több szempontból is megnehezíti azok dolgát, akik szeretnének részt venni: egyrészt karácsonykor mindenki valami másra akar költeni, nem tanfolyamra, másrészt pedig a Karácsony a szeretet ünnepe, nem a pénzé. Szerintem fontold meg, hogy később indítod a tanfolyamot, esetleg januárban, akkor biztosan sokkal többen fognak részt venni, a fent említett okok miatt is. Róza”

Kedves Róza!

Köszönöm szépen a felvetésedet, és a konstruktív kritikát.
Remélem, nem lesz bántó, ha hasonlóan konstruktív szellemben próbálom megfogalmazni a választ.

Nemrég leveleztem egy hölggyel, aki megírta, hogy hamarosan szeretne részt venni a tanfolyamon, de akkor éppen nem volt számára aktuális (ez még akkor volt, amikor folyamatosan lehetett jelentkezni). Azt válaszoltam neki, hogy ha nem jelentkezik MOST – akkor, amikor a levélforduló megesett -, akkor soha nem fog, mert 2-3 nap késlekedés azt fogja eredményezni, hogy elkezdi racionalizálni, hogy tulajdonképpen miért is nem akar részt venni a tanfolyamon. A vége az lesz, hogy soha nem fog jelentkezni, amire azért hívom fel a figyelmét, hogy tudja, ez játszódik le az emberben, amikor úgy néz ki, hogy meghozott egy döntést, de a kivitelezést későbbre halasztja.

A hölgy szinte kikérte magának, hogy ezt feltételezem róla, és megírta, hogy részéről az elhatározás már megvan, csak az időzítés nem aktuális. Erre búcsúzóul azt válaszoltam neki, hogy majd gondoljon erre a levélváltásra hetek múlva, amikor még mindig nem fog jelentkezni – értsd: soha -, és tanuljon belőle, tanulja meg legalább azt, hogy az, hogy „majd”, az a legtöbb embernél azt jelenti, hogy soha. A hölgy azóta sem jelentkezett, pedig nagyon erősködött, hogy fog.

Az, hogy Karácsony előtti időszakra tettem a jelentkezést, az, hogy az első intenzív leckéket pont az ünnepek alatt fogják kapni a résztvevők, egy nagyon fontos szűrőt jelentenek.

Az, aki most jelentkezik, az, aki most részt vesz, dacára annak, hogy milyen időszaka van most az évnek, arról én vakon-süketen megmondom, hogy sikerre van ítélve. Én is szeretem, ha könnyebb a dolgom, és szeretem olyanokkal körülvenni magamat, akik valóban elkötelezettek a saját jövőjük iránt. Akik most fognak résztvenni, azok ténylegesen elkötelezték magukat.

Mindenkinek van ezernyi vágya, álma, sőt: vágyálma, gondolom, ebben megegyezhetünk. Főbb álomkategóriák: egészség, boldog családi élet, szerető párkapcsolat, építő és előrevivő barátságok, közösség, ahol kibontakozhat a személyiségünk és minden képességünk, biztos egzisztencia, harmonikus lakókörnyezet, hiba nélkül működő, kényelmes és gyors autó, élmények, kikapcsolódás, elég – esetleg SOK – pénz, gondok nélküli élet.

Ezernyi álom, ezernyi kicsi-nagy cél.

Provokatív kérdésem: tesz a többség ezernyi lépést nap mint nap az ezernyi célja felé?
Lehangoló válasz: NEM. Még lehangolóbb válasz: egyet sem tesz, nemhogy ezernyit.

Nem, mert pont mindig van mire hivatkozni, hogy miért nem. Mert hivatkozni nem kerül erőfeszítésbe – látszólag – tenni viszont kőkemény munkának tűnik.

Azok, akik csak elméletben váltják valóra az álmaikat, szétgondolkodják magukat, próbálnak pozitívan gondolkodni, eredmény meg persze sehol. Senkit nem akarok megbántani, de a nagy pozitív gondolkodástól már kiver a víz, mikor meghallom, hogy valaki azzal takarózik.
Emberek! Ne gondolkodjatok pozitívan! Cselekedjetek pozitívan! Akármilyen időszaka van az évnek.

A gondolkodás csak gondolkodás. Attól még egyetlen álom sem válik valóra. Kizárólag a cselekvés az, ami előre visz a célok felé.

Azok, akik december 23-án, 25-én, a két ünnep között, és szilveszterkor is a leckéket fogják olvasgatni, urambocsá rászánják azt a fél órát, hogy a feladatot is elvégezzék, jövő ilyenkor már csak nevetni fognak azon, hogy ha esetleg most megfordult a fejükben az, hogy „jó-jó, de miért pont Karácsonykor?”, mert nemcsak tudni fogják, de meg is élik azt, hogy tenni magunkért nincs ünnepnapokhoz kötve.

A te döntésed: tegyél akkor, amikor akarsz!
De ha nem akarsz, akkor ne fogd a Jézuskára!

Gazdagodás Receptje tanfolyam: utolsó jelentkezési határidő december 9. Tanfolyam kezdés: december 17. >>>

Mindannyian ismerjük a „gazdag vállalkozó”, „jól menő vállalkozó” szófordulatokat, sőt, nyugodtan bevallhatod őszintén, hogy egy-egy gyengébb pillanatodban képes vagy pejoratív értelemben is használni ezeket, de abban megegyezhetünk, hogy a „gazdag alkalmazott”, „gazdag munkavállaló” kifejezések kompletten hiányoznak a szótárunkból. Mindenkiéből. Holott a jelenség – és a gazdag alkalmazottak, a bérből-fizetésből gazdagodók – igen is  léteznek, még ma is, és nem azért, mert jól tudnak spórolni, hanem mert jól tudnak a pénzzel bánni.

Mindenki – néhány szerencsétlen kivételtől eltekintve – volt már alkalmazott, mindenkinek van fogalma arról, hogy milyen úgy élni, hogy minden hónap adott napján lényegében fix bevételre lehet számítani, de csakis arra!

Mindenki tudja, milyen az, amikor a hónap meghatározott napjára érkező fizetés nagy része már előre el van költve lényegében, hiszen a számlák, sárga csekkek folyamatosan érkeznek, és a kielégítendő igények is folyamatosan merülnek fel, mint például a gyerek kinőtt cipője helyett másikat kell venni, folyamatosan enni-inni-tisztálkodni kell, közlekedni sem árt – főleg munkába -, és persze mindenkinek jár egy kis kikapcsolódás, hobbi, vagy pihentető kulturálódás.

Az tény, hogy a Gazdagodás Receptje tanfolyamon mindig felcsillan a szemem, amikor a bemutatkozásoknál azt írja valaki magáról, hogy vállalkozó, vagy tulajdonrésze van vállalkozásban. Igen, felcsillan a szemem, mert a vállalkozók gazdagodást támogató eszközei jóval szélesebb palettáról válogathatók, de ugyanakkor nem ritka, hogy olyan jómódú, sőt gazdag emberekkel hoz össze a sorsom, akik sosem vállalkoztak, világ életükben alkalmazottak voltak.

Az idő mindig neked dolgozik

Ismerek olyan házaspárt, akik ma már nyugdíjas tanárok, két felnőtt gyerekkel (akiknek már családjuk van).
Soha nem keresték degeszre magukat, de attól a naptól kezdve, mikor összeházasodtak, minden hó végén megmaradó forintjukat félretették. Mint tudod, én azt szoktam mondani, hogy ne azt az elvet kövesd, hogy költs kevesebbet, mint amennyi a bevételed, hanem használd ennek az ellenkezőjét, vagyis keress többet, mint amennyit költenél, de hosszú évek alatt még a rosszabbik verzió is óriási eredményeket tud felmutatni: ez a házaspár ugyanis azt csinálta, hogy tulajdonképpen nagyon szűkösre vették a kiadásaikat – ismerjük el, ez 40 évvel ezelőtt nem volt annyira nehéz, de ők 5 évvel ezelőtt sem bódultak el, és nem vettek fel hitelt -, és szinte versenyre keltek önmagukkal, hogy mikor milyen sokat tudnak félretenni. Amikor már annyi pénz összegyűlt, amit féltek otthon tartani, akkor betették takarékbetétkönyvbe, és ezt a szokásukat mai napig tartják, bár már nem takarékbetétkönybe teszik a pénzt természetesen.
Kihasználták anno a szocpolt, és igen, ők is kölcsönből építkeztek, mint szinte mindenki, de még így is tudtak félretenni.

Ami nagyon különleges bennük, az a megtakarításokkal kapcsolatos versenyszellemük. Voltak néhányszor külföldön is nyaralni, de fontosabb volt számukra, hogy gyűjtsék a pénzt, mert minden eltett forintnál azt látták, hogy egyre hosszabb időre biztosítják a biztos megélhetésüket.

A gyerekeiknek nem vettek lakást, nem vettek nullkilométeres autót, pedig megtehették volna, sőt, most is megtehetnék. De támogatták őket abban, hogy a saját útjukat járják, és tőlük hallottam vissza egyik kedvenc szülői alapelveimet is: a gyereket hagyni kell olykor, hogy elkövesse a saját hibáit…

Ma ott tartanak, hogy a nyugdíjukat az utolsó fillérig félreteszik, mert kamatjáradékból élnek, ha látnád a házukat, irigykednél!
Csinálhatnák fordítva is, hogy nem vesznek fel kamatjáradékot, és élnek a nyugdíjból, de szeretnek félretenni, sokkal inkább, mint kamatos-kamatot számolni .

A kérdésre, hogy meddig akarnak még gyűjtögetni, azt válaszolják, hogy ameddig csak lehet. Mindenük megvan, nem verik fogukhoz a garast, a gyerekek meg majd örökölnek, addig is megtanulják a pénzt megbecsülni.

Fiatalon is gazdagon

Másik, szintén ismerős család, ahol apa és anya alkalmazottak, szintén jómódúak, és bármikor otthagyhatnák a munkahelyüket és évekre szabadságra mehetnének, mert annyi pénzt és vagyont halmoztak már fel, hogy nem tudnák évek alatt sem elkölteni (pedig van két gyerekük) . De nekik az alkalmazotti lét biztonságot is jelent, miközben sosem mennek el a másféle bevételek lehetőségei mellett.

Például kb. 15 évvel ezelőtt örököltek egy ingatlant, egy családi házat. Mit tesz ilyenkor a legtöbb örökös? Pénzzé teszi, aztán a pénzzel meg majd lesz valami.
Ők ehelyett azt csinálták, hogy bérbe adták, de nem ám üzletnek, hanem albérletnek. Igen, itt vidéken, 15 évvel ezelőtt, amikor még semmiféle igény nem volt errefelé albérletre! Mégis lett bérlőjük, sőt, tartós bérlőjük.

15 éve fix plusz bevételük van a bérleti díjból, amiből persze ugyanúgy adóznak (szja), viszont minden innen bejövő forintot külön kezelnek. Nem keverik be a konyhapénzbe, nem mennek belőle nyaralni, ezt a pénzt elteszik a gyerekeiknek. Ők szeretnének majd lakással, autóval, tandíj fizetéssel segíteni a csemetéknek, de addig is van még 6-8 évük tovább gyűjtögetni.
Érdekesség ennél a párnál, hogy az apa mindig is szeretett volna vállalkozni, de sosem akarta maga alól kiengedni az alkalmazotti lét nyújtotta biztonsági hálót. Még fiatal, de nem tartja kizártnak, hogy a mostani munkahelyéről megy nyugdíjba.

Plusz bevételekből lakást

Aztán ott van a harmadik család példának – mindegyik példánál fontos, hogy a család minden keresője alkalmazott! -, akik abból gazdagodtak meg, hogy minden prémiumot, jutalmat, túlórapénzt elraktak az elmúlt 25 évben. Semmiféle pénzállag megóvó módszerhez nem folyamodtak, egyszerűen csak a folyószámlájukon tartották a pénzt. Viszont kényszeresen tartózkodtak életbiztosításoktól és hitelektől. Ha valamire nagyon kellett, akkor hozzányúltak a megtakarításhoz, de arra nagyon figyeltek, hogy mindig csak maximum a 10%-ot vegyék ki. Ha valami ennél többe került, akkor volt, hogy inkább lemondtak róla. (Pl. sosem volt autójuk) Sosem látták egyben a pénzüket, így aztán nagyon meglepődtek, mikor a gyereküknek vásárolt lakásra fel akartak venni a számláról 8 millió forintot, és ehhez egyrészt be kellett külön jelentkezni, másrészt a bank levont 700ezer forintnyi kezelési költséget.

Ezek a családok nem értettek különösképpen a pénzhez, sosem forgatták, sosem fialtatták azt a szó hétköznapi értelmében, és sosem ügyeskedtek, hogy még több legyen belőle.
Egyszerűen hosszú időn keresztül ragaszkodtak/ragaszkodnak egy saját szisztémához, amelyeknél nagyon fontos, hogy már az első pillanattól látványosan működnek.

Kiknek nem fog működni?

Nagyon nehéz efféle módszereket hosszú időn át kivitelezni, ha csak egyvalaki keres a családban, még ha jól is keres az illető. (Ha az illető egyedül él, akkor persze rózsásabb a helyzete!)

Nagyon nehéz sok pénzt gyűjteni úgy, hogy közben egyedülálló szülő vagy, vagy éppen két szülő van a családban, de sosem volt közös a családi kassza. (Őszinte leszek: nem tudom elképzelni, milyen házasság vagy együttélés az, ahol nincs közös kasszán a család. Hogy van ez ilyenkor? Apa eteti, anya meg ruházza a gyerekeket? Bocs, de tényleg nem értem… Talán mert ebben nagyon konzervatív vagyok, de vállalom )

Nagyon nehéz dolga lesz az ilyen jól bevált módszerekkel annak, akiknek jelzáloghitele van, vagy az autója hitelre van.
Már-már szállóige, de végül is érthető: az, aki hitelre vesz valamit, nyilvánvalóan nagyobb lábon él, mint amit megengedhet magának. Akkor is, ha a hitel tárgya mosógép, vagy bicikli.
(Nyilván nem mindegy, hogy 20 évre van-e valaki eladósodva, vagy 3 évre, illetve, hogy a hiteltörlesztés milyen mértékben terheli a jövedelmet.)

Nem könnyű a helyzete annak a szorosan nyugdíj előtt állónak sem, akinek semmiféle megtakarítása nincs, de még vagyona sem, elvégre ezek a tuti módszerek leginkább hosszú távon működnek, bár néhány hónap alatt is össze lehet gyűjteni párszázezer forintot, de azt pillanatok alatt fel is lehet élni!

De a legnehezebb a dolguk azoknak, akik irtóznak a pénztől, vagy saját lelki békéjük miatt úgy tekintenek rá, mint szükséges rosszra, és a legszívesebben távol tartanák magukat tőle, vagy ami a legborzasztóbb: félnek tőle.
Ha nem szereted a pénzt, az sem fog szeretni téged. Ez ilyen egyszerű, akár alkalmazott vagy, akár nyugdíjas, akár GYES-en lévő kismama, akár vállalkozó.

Amellett, hogy 43 konkrét pénzteremtési módszert is adok a GR tanfolyamon, amellett még meg is szerettetem veled a pénzt, és mindazt, amit általa elérhetsz, hiszen tudod: minden fejben dől el. Jelentkezz, tudod, csak ezen a héten lehet!>>

„A világ minden baját a pénzre lehet visszavezetni… vagy a hiányára.” – Agatha Christie

Akik a gazdagság titkát kutatják, két dologgal szembesülnek kutatásaik során:

1.)    Vagy túlságosan egyszerűnek tűnik a meggazdagodás, az anyagi jólét megteremtése (pl. valamilyen hálózatba való becsatlakozással, ami első és sokadik ránézésre is túl szép, hogy igaz legyen, mégis sokan beleugranak, persze nem gond, hogy legalább tapasztalatokkal gazdagodnak, a nagy stratégák pedig sok pénzzel is.)

2.)    Vagy túlságosan bonyolultnak, urambocsá’ félelmetesnek tűnik meggazdagodni (most olvastam pl. Friderikusz könyvét, amelyben részletesen kifejti, hogy anno a Friderikusz show első részeivel hogyan keresett milliókat, holott egész gyerekkorára az anyagi szűkösség volt a jellemző, és magát a műsort is hitelből indította el.)

Továbbnyomozásnál az önjelölt kutatók fejében gyakran felvillan a gondolat: Nem is akarok gazdag lenni, csak legyen végre ELÉG pénzem!

Na de mennyi az elég? Merthogy olyan nincs, ha jól belegondolsz. Az, ami ma elég, az holnap nagy eséllyel kevés lesz, ugyanis az agyunk automatikusan a több, a nagyobb, vagyis a növekedés felé tereli az igényeinket – ez a túlélés záloga is egyben, sajnálom, jóformán felülírhatatlan alapprogramunk! -, tehát az elégre törekvés csak azt fogja eredményezni, hogy sosem leszel maradéktalanul elégedett.

Oké, az ELÉG az még KEVÉS, fogadjuk el. Legyünk ügyesek és okosak, tűzzünk ki feszített célokat, amelyeknek ha csak a felét elérjük, már elégedetten dörzsölhetjük össze szorgos kezeinket.

De hogyan lehet meggazdagodni úgy, hogy végül biztos lesz az eredmény? Hogyan lehet úgy gazdagodni, hogy közben valóban eljutunk A-ból a B-be?
Miért olyan bonyolult ez? Miért kell ehhez annyi mindent tudni? Hiszen annyi buta embernek sikerült már!

A 30%  az annyi, mint…

20 éves osztálytalálkozó, gyűlnek az egykori osztálytársak, megindul a jó hangulatú beszélgetés, mindenki meséli mire jutott, mit ért el az elmúlt 20 évben. Egyszer csak, utolsóként az osztálytársak közül, megérkezik Józsi, egy irtózatos nagy limuzinnal, két testőr társaságában, méregdrága olasz öltönyben, és egy pár olyan cipőben, aminek ára vetekedik a többi osztálytárs összeadódó éves fizetésével.
Az egykori osztálytársak nem térnek magukhoz a meglepetéstől. Sokuk egyetemet végzett, többen vállalkoznak is, többségüknek nincsenek anyagi gondjaik, de afölött, hogy az osztály legrosszabb tanulója, pont Józsi, aki egy felsőbb évfolyamból bukott le hozzájuk, ő legyen a leggazdagabb, nem bírnak napirendre térni.
Egyikük meg is kérdezi:
- Te Józsi, még emlékszem, hogyan bukdácsoltad végig a sulit, főleg matekból, hiszen még nyolcadikban sem tudtad, hogy mennyi kettő meg kettő. Most meg ideállítasz limuzinnal, testőrökkel, milliókat érő ruhában, láthatóan multimilliomosként. Hogyan csináltad? Csak nem lettél maffiózó?

- Á, dehogy – legyint Józsi -, a vagyonomat tisztességgel szereztem, kereskedelemből. Megveszem az árut 100 forintért, ráteszek 30%-ot, és eladom 300-ért. Ez az én titkom.

A meggazdagodáshoz nem árt a jó matek – vagy a következetesen rossz matematikai készség -, de ha már napokon keresztül nyomozol, akkor egy nagyon alapvető tanáccsal rendre találkozol, sőt, olyan sokszor, hogy már-már kezded is elhinni… (és közben vered a fejed a falba, hogy neked mégsem sikerül).

A meggazdagodás alapelve (mások szerint)

Költs kevesebbet, mint amennyit keresel!

Most egy picit hagyd abba az olvasást, és gondold végig ezt a mondatot. Gondold végig a saját szemszögödből!
Lehet, hogy vállalkozó vagy, változó bevételekkel és költségekkel.
Lehet, hogy alkalmazott vagy (esetleg nyugdíjas, GYES-en lévő kismama, segélyen élő reménybeli alkalmazott) jóformán állandó bevételekkel és költségekkel.
Lehet, hogy semmiféle bevételed nincs (ekkor vajon mennyit szabad költeni???)

Gondold végig, mit jelent ez a mondat!
Semmi mást, mint ezt: spórolj.

Mi magyarok remekül tudunk spórolni, ha rá vagyunk kényszerítve. Remekül tudjuk megvonni magunktól azokat a dolgokat, amikre vágyunk. (Nem mindenki él nagyobb lábon, mint amennyit megengedhet magának.)
Remekül tudunk ügyeskedni azzal a kevéssel is, amennyi adatik.

Egyet nem tudunk: hogy ez a gondolat KÁROS!

A meggazdagodás alapelve nem az, hogy költs kevesebben, mint amennyit keresel, hanem ez:

Keress többet, mint amennyit költesz!

Hahh! Hiszen ez ugyanaz! Hiszen ugyanazt az eredményt adja! – gondolhatnád.

Valóban? Ugyanaz az eredmény?
Próbáld ki mindkét elvet, aztán beszéljük meg!

Tipp: vegyél elő két üres lapot. Az egyik tetejére írd fel ezt: 20 módszer, amivel többet tudok spórolni.
A másik tetejére ezt írd: 20 módszer, amivel több pénzt tudok keresni.

Találós kérdés: Na, vajon melyiktől lesz VALÓBAN több pénzed?

(Segítség: spórolási tippeket adok én, ezen nem kell dolgozni: Spórolási tippek – Hogyan spóroljunk havi 20ezer forintot gatyaszíj összehúzás nélkül, ésszerűen?)

A gazdagság titka az, ha megfordítod a fejedben a gondolkodásod irányát a helyes irányba,  és ehhez megfelelő módszereket kezdesz alkalmazni. Ennyi.

A Gazdagodás Receptje tanfolyamon megfordítjuk a fejedben lévő fogaskerekeket a jó irányba, és megkapod a módszereket is>> (Jelentkezés december 5-9 között)

Mit szólsz? Eddig hogyan gondoltál a gazdagodás folyamatára?

Éppen elmélyülten kötögettem egy kis kardigánt, mikor a nagylányom megszólított:

-          Anya, mindenképp meg akarom nézni a Lopott idő című filmet.

-          Nocsak – tettem le a kötést – mesélj, miért!

-          Azért, mert mindenki azt mondja, hogy nagyon jó film.

Alig pár perces netes keresgélés után olyan cikkeket találtam, amelyek azt taglalták, hogy vajon mi lehet az oka a Lopott idő című film magyarországi sikerének, holott külföldön messze a várakozások alatt teljesít. A hazai sikerről itt olvashatsz egy értekezést (új lapon nyílik): http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20111116-a-lopott-ido-cimu-film-sikerenek-okai-nezoi-es-kritikusi.html

Ezek után már jobban vártam, hogy láthassam a filmet, mint a lányom.
Az alap sztori az, hogy valamikor a jövőben nem pénzzel fizetnek az emberek, hanem az idejükkel, ráadásul 25 éves kora után senki nem öregszik tovább. Minden ember egyformán 25 évre van kódolva, ennyi alapból jár neki, de amint eléri a 25. születésnapját, a további megélhetéséért neki kell megdolgoznia. Egy év türelmi időt kap még bónuszba, de akkor már elkezd visszafelé ketyegni az órája, és ha nem tölti fel az időkészletet, akkor egyszer csak eljut  a nulláig, amikor is azonnal meghal.

Na, ezt hívják igazi versenyfutásnak az idővel.

Ebben a jövőbeli világban, ahol az idő a fizetőeszköz a pénz helyett, ugyanúgy elkülönül egymástól a gettó, és a felső tízezer világa, mint a mi életünkben.
A gettóban egy ember átlagos időkészlete néhány óra – egy kávé 4 percbe kerül -, míg a felső tízezernél évszázadok, évezredek állnak a gazdagok – időmilliomosok – rendelkezésére, tehát gyakorlatilag a gazdagok halhatatlanokká válnak, míg a szegények lényegében akármelyik pillanatban meghalhatnak.

A gettóból a csúcsra, és vissza

A gettóban élő főhős – Will – akinek legnagyobb felhalmozott idővagyona 25 éves kora után átlagban a 18 óra volt, hirtelen 116 évhez jut. Az anyja közben – aki 25 évig élt még a 25 éves kora után, kemény munkával, több műszakot vállalva, tehát 50 éves volt -, egy hirtelen áremelkedés miatt soha többé nem ért haza: 2 órája volt hátra, és pontosan 2 órányira lakott a munkahelyétől… Will már várta az ajándékba kapott 116 órájával – az emberek egymásnak bármikor tudnak időt átadni -, de már egy percet sem tudott átadni az anyjának, az a karjai között halt meg.

Will bosszút esküdik, mert rájön, hogy a szegényeket úgy próbálják meg „ritkítani”, hogy rendszeresen emelik az árakat: egyik nap a buszozás még 1 órába kerül, másnap már 2 órába. Így a szegények nem tudnak tervezni, és hihetetlenül gyorsan lenullázzák a saját, kevéske idejüket, mert az élet nagyon drágává válik, és egy gettóbelinek nincsenek tartalékai, szó szerint egyik napról a másikra él. Vagy épp óráról órára.

Egy kicsivel messzebb, a már majdnem középosztályban egy hónapnyi tartalékkal élnek az emberek, aztán jön az a környék, ahol éveket tudnak már felhalmozni, és ott vannak a szupergazdagok, akikről már beszéltem: évszázados, évezredes tartalékkal.

Ha jól belegondolsz, az idő és a pénz közötti analógia szenzációs szemléltetése ez a film, ráadásul annyira egyértelműen érthetővé teszi a pénz valódi jelentőségét és ÉRTÉKÉT, hogy a film első 5 perce után eldöntöttem, hogy írni fogok nektek erről. (További kalandok és fordulatok kedvéért nézd meg a filmet, nem fogod megbánni!)

Neked mennyi időd van?

Mennyi IDŐRE elegendő pénztartalékod van?
Ha jövő hónapig elég, akkor nyilván nem a gettóban laksz. Nem kell minden nap hullafáradtra dolgoznod magad, hogy holnapra jusson ennivaló az asztalra.

Ha több hónapra is elegendő pénztartalékkal rendelkezel – tehát ha nem keresel egy vasat sem, mégis megélsz hónapokig – akkor már-már a középosztályba tartozol.

Ha ezer évre elegendő pénzed van, akkor a szupergazdagok körét erősíted, bár tény: halhatatlanná senki nem válhat (de hosszabb életet igen is teremthet magának, jobb életkörülményekkel, stresszmentesebb élettel, kiváló egészségügyi és orvosi szolgáltatásokkal, és így tovább.)

Ahogy nézed a filmet, minden porcikádon érzed, hogy mennyire veszélyes helyzet az, amikor csak egy napra elegendő az időd (pénzed).
Az sem egy életbiztosítás, ha egy hónapnyi időd van (pénzed), hiszen ha lebetegszel, vagy elbocsájtanak, vagy elmaradnak a vevők az üzletedből, akkor szinte pillanatok alatt a „gettóban” találod magad, és küzdhetsz, hogy onnan feljebb kerülj.

Amikor már évekre elegendő tartalékod van, az ad egy jókora biztonságérzetet, de lazsálni még akkor sem lehet, az is folyamatos munkavégzést, pénzzel való foglalatosságot jelent.

A film nézése közben akkor borzongtam meg először, amikor Will megkapta a 116 évét ajándékba egy ismeretlentől – aki már olyan sokat élt, hogy elege lett az életből, mert például túl sok embert látott meghalni… -, és azonnal el is kezdte szórni.

Amikor több pénzhez jutunk, mint amennyivel bánni tudunk – például a százszorosát kapjuk a megszokottnak -, mint amennyinek a lehetőségeit és korlátait, mechanizmusát ismerjük, akkor óriási veszélybe sodródunk: azt érezzük, hogy bármit megtehetünk, ez a pénz már örökké elég, de közben az agyunk egy kis része tudja, és retteg is a pillanattól -, hogy ez a pénz is iszonyatosan gyorsan elfogy, főleg, ha nem dolgozunk tovább a még több pénz megtermelésén.

Will elmegy a gazdagokhoz, hogy jól bosszút álljon rajtuk, pókeren nyer 1000 évet, majd egy kellemes éjszaka után arra ébred, hogy újdonsült barátnőjével együtt összesen alig van 20 percük hátra…

Félelmetes látni ezt a szituációt abból az aspektusból, hogy az idő a fizetőeszköz, mert így érezni át csak igazán, hogy milyen vad hullámvasúton ülünk egész életünkben.

Nyilván, ha elfogy a tárcádból, vagy a számládról a pénz, nem halsz bele, de nagyon gyorsan tenned kell valamit, hacsak előtte nem tettél már, hogy az ilyen lenullázások csak átmeneti ideig tartsanak.

Mit szeretnél, mennyi időd legyen?

Nem szeretném pont én borongóssá tenni a jövőképet, de nyilván te is tudod, hogy január elsejétől lesz egy pár drasztikus változás, olyan is, amikről most még nem is tudsz – de majd a bőrödön megérzed -, és ezek mind-mind a pénztárcád vastagságát – vagyis az időd mennyiségét – érintik.

Ha eddig két-három-több hónapra elegendő tartalékod volt, az az újévben biztosan redukálódni fog, bár még mindig lesz tartalékod, persze az nem egy kellemes tudat, hogy a szorgalmasan összegyűjtött pénzed megcsappan.

Ha eddig is több forrásból és megbízhatóan csorogtak a bevételeid – mert vállalkozó vagy, vagy céged van -, akkor sem lehetsz maradéktalanul nyugodt, mert január elsejétől szinte mindenkinek kevesebb pénze lesz, illetve kevesebb pénze marad… Az ügyfeleidnek is. Lehet, hogy a te ügyfélkörödet, üzletedet, terveidet is érintik ezek a változások, vagy már érintették is!

Ha pedig kimondottan hónapról-hónapra, netán napról-napra éltél eddig, mert nem volt lehetőséged felfejleszteni a tartalékaidat biztonságosabb szintre, akkor szó szerint a bőrödön fogod érezni, hogy egyre nagyobb létbizonytalanságba sodródsz.

Nem tisztem megítélni, hogy ki milyen anyagi helyzetből néz bele a jövő arcába, azt mindenkinek magának kell tudnia. De az az én tisztem, hogy segítsek abban, hogy a szembenézés a jövővel megnyugtatóbb, urambocsá’ boldogítóbb legyen.

December 5-9-ig megteheted majd az első, létbiztonság felé vezető lépést, utána pedig együtt kiforraljuk a Gazdagodás Receptjét.

Vidi Rita

Ui.: Nézd meg a Lopott idő című filmet, garantáltan mindenkinek segít helyrebillenteni a pénzzel kapcsolatos túlzó reményeit…

Óriási melléfogás lesz abból, ha 18 éven aluliakat akarunk megtanítani pénzügyekre, helyes pénzkezelésre, a kamat, a kamatos-kamat, a hozam fogalmára, a THM-re, az EBKM-re és a devizahitelek veszélyeire. Hogy miért? Mert ez sziszifuszi munka, az értelmetlen energiabefektetés tipikus példája. A gyerekeket egészen másra kell megtanítani, de arra nagyon: ez fogja eredményezni azt, hogy már kora felnőtt korukban tisztában és jó barátságban lesznek a pénzzel.

Ezekben a recessziós időszakokban minden napra jut egy-egy szakértői megszólalás vagy sajtóközlemény, esetleg egy diákok körében végzett felmérésről készült tanulmány megjelenése a sajtóban, amelyeknek közös céljuk felhívni arra a figyelmet, hogy milyen nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek már kisgyermek kortól kezdve tisztában legyenek a pénz, a kamat, a kamatos-kamat fogalmával, az EBKM és THM csúfszavak jelentésével, és legleglegfőképp a devizahitelek veszélyeivel.

Egyesek már-már azt vizionálják, hogy ha a felnőtt lakosság anno gyerekkorában kapott volna megfelelő képzést ezekben a témakörökben, akkor most nem lenne sem devizaalapúhitel-probléma, sőt, lehet, hogy még államadósság sem. Az ország nem lenne ekkora kátyúban, ha minden állampolgár már az általános iskolában megkapta volna a pénzügyi alapképzést, és lehetne örülni a Kánaánnak, de hát sajnos azzal kell főznünk ugyebár, amink van, de legalább annyit megtehetünk, hogy társadalmilag összefogunk és megtanítjuk a gyerekeinket, már egészen kicsi kortól arra, hogy mire való a pénz, hogyan kerül az emberekhez a pénz, és hogyan kell vele bánni.

Ezt a kötelező tananyag részévé tesszük az iskolákban, aztán hurrá, 10-20 év múlva már annyi eredmény látszódni fog legalább, hogy a gyerekeinknek teljesen más pénzügyi problémái lesznek, mint nekünk, mostani felnőtteknek. Lehet hátradőlni, probléma megoldva, naaaagy, piros pipa!

Láttál te már gyereket közelről?

A gyerekeket nem érdekli a pénz. Nézz meg egy 7 éves kisfiút, sőt kérdezd meg, mire vágyik, mi a legnagyobb vágya zsenge életében.

Csatárrá előlépni a focicsapatban, napokon át legozni a barátokkal, vagy csak bandázni az iskolatársakkal, de az sem kizárt, hogy számítógépen akar játszani. Ha közlöd vele, hogy bizonyos dolgok pénzbe kerülnek, akkor csak néz rád óriási bociszemekkel, és nem érti, mi köze van ehhez.

Felmerül a provokatív kérdés: az a felelős szülői hozzáállás, hogy olyan terheket rakunk a gyerek vállára a pénz korai emlegetésével, amivel adott esetben a társadalom alig 2%-a képes könnyedén megbirkózni?

De menjünk tovább, nézz meg egy 7 éves kislányt is, kérdezd meg, mire vágyik!  Olyan akar lenni, mint Hannah Montana, vagy valamelyik popsztár, babázni akar, sugdolózni az iskola udvarán a barátnőivel, és népszerű akar lenni a közösségében, és ő is számítógépen akar játszani.
A pénz őt sem érdekli, ahogy a kortárs fiúkat sem.

Ugorjunk pár évet, legyenek a gyerekek immár 11-12 évesek!
A fiúk ebben a korban iszonyatos fizikai energiával rendelkeznek, képesek egész nap futkosni, focizni, biciklizni, míg a kislányok elkezdenek komolyan barátnőzni ezekben a korakamasz években.

Újabb 3-4 év elteltével a lányoknál még erősebben jelentkezik a csoporthoz való tartozás-, a barátkozás igénye, a fiúk pedig lassan elkezdenek visszavonultabb életet élni – többek között azért, mert minden gondolatukat a szex tölti ki, és félnek, hogy ezt más is észreveszi rajtuk. Kevesebb a barátjuk, kevesebbet futkároznak, inkább a szobájukban hallgatnak zenét, vagy játszanak a gépen, vagy elmerülnek álmaikban.

A pénz senkit nem érdekel ebben a korban, attól függetlenül, hogy a tizenéves korú gyerekek egyre többet hallják szüleiktől, hogy „az bizony sok pénzbe kerül”. A világlátásuk egyre szélesebb, és ebbe óhatatlanul bevonzódik a pénz témája is, de mivel nem ők rendelkeznek a pénzről – a zsebpénz pedig nevetségesen alacsony ahhoz képest, amennyit el tudnának költeni -, nem ők keresik a pénzt, és van fontosabb problémájuk is, ezért ez a kor sem a legalkalmasabb a pénzügyekre való szemfelnyitásra.

17-18 éves korban olyan erővel nehezedik a gyerekre a saját jövőképe, hogy abba nem fér bele a pénz témája.
Gondolj csak bele, milyen érzés lenne számodra, ha két éved úgy telne, hogy fogalmad sincs, mi fog történni veled!
A pénzen törnéd az agyad? Kötve hiszem. Ehelyett inkább arra törekednél, hogy tisztábban lásd a jövődet, hogy ne egyedül vágj neki a homályos útnak, és, hogy legyen támogató közeged – család -, akikkel viszont egyre kevésbé érteted meg magad, mert valahogy minden kommunikáció nehezebbé válik ebben a korban.

Óriási kihívás a felnőtt kor küszöbe, ha ilyenkor akarnánk a gyereket pénzügyekre tanítani, akkor jó eséllyel felfogná ugyan, de mivel a felnőttektől jövő információkat eleve szűrten fogadja be, ezért jó részét azonnal ignorálná is.

(A felnőtté válásig végbemenő hormonális és érzelmi változásokról, mind a lányok, mind a fiúk tekintetében kiváló összefoglalót nyújt Louanne Brizandine, A női agy című könyve.)

Az emberi agy az egyik legtöbb kutatási anyagot létrehívó terület, szinte minden napra jut egy-egy rejtély felderítése az agyunkkal kapcsolatban.
„A kutatások újabban rávilágítottak arra, hogy micsoda figyelemre méltó változások mennek végbe az agyban az élet második évtizedében. Annak belátása, hogy a kamaszkor folyamán az agy nagymértékű növekedésen és változáson megy keresztül, ellentmond annak a régóta fennálló elképzelésnek, hogy az agy javarészt már „kialakul” a gyermekkor végére. A gyermekkorból a felnőttkorba vezető időszak során az agy „huzalozottsági diagramja” jóval összetettebbé válik, egyúttal sokkal hatékonyabbá, különösen az agy prefrontális kérgében, melyet frontális külső köpenynek is neveznek.

A prefrontális kéreg az elülső lebenyek egy igen fontos része, egyike azoknak a területeknek, amelyek legutoljára válnak éretté. Ez a terület a felelős az olyan képességekért, mint hogy fontossági sorrendeket állítsunk fel, rendet tegyünk terveink és elképzeléseink között, stratégiákat alakítsunk ki, uraljuk a hirtelen fellángolásainkat, valamint megosszuk a figyelmünket.”

Forrás: http://www.tminfo.hu/maharishi-ajurveda/szuper-agyak-szuper-jegyek-maharishi-ajurveda-tanacsok-iskolasoknak/

Ha a prefrontális kéreg a felnőtt kor küszöbén válik éretté – bár néha olyan érzésem van, hogy egyes emberekben sosem válik éretté… -, az azt jelenti, hogy azok a bonyolult összefüggések, amiket a pénzzel kapcsolatban néha még közgazdások sem jól értelmeznek – ugye tudod, hogy a közgazdászok között ugyanannyi a gazdag ember, mint a kohómérnökök és a gyári munkások között? -, akkor hogyan is várhatnánk egy éppen fejlődésben lévő agytól, hogy ezeket az összefüggéseket megtanulja, rácsodálkozzon, és pár év múlva, mikor aktuálissá válik a saját életében, akkor jól is használjon majd?

Szóval itt ez a remek ötlet, hogy tanítsuk a gyerekeket arra, amire nincs igényük, amit nem képesek jól megtanulni, és amit nem képesek jól használni majd. Szuper. Ha ezt valaki komolyan gondolja, akkor az az illető biztosan szegény ember, ugyanis a jó befektetésről fogalma sincs, az biztos.

De akkor mit tanuljanak a gyerekek?

Akkor ennyi? Felesleges plusz tananyagot bevinni, mert úgysem ér célt?
Tulajdonképpen igen. Teljesen felesleges új tananyagot fejleszteni, bevinni a18 év alattiak oktatásába és tömködni azt a gyerekek fejébe.

A megoldás olyan pofon egyszerű, hogy akár még fájdalmas is lehet egyesek számára, és ami a fő, évtizedek óta itt van a szemünk előtt:

1.)    A gyerekeket meg kell tanítani kiválóan számolni – négy alapművelet, százalékszámítás, terület-kerület számítás, arányok, egyenletek. Kiválóan!

2.) A gyerekeket meg kell tanítani kiválóan írni és olvasni – vagyis szöveget értelmezni és jól meg is fogalmazni. Kiválóan!

3.) Mindezeken túl, a gyerekek tehetségét kell gondozni, nem a tehetségtelenségét.

Három alappillér, ami a korai felnőttkorban támogatni fogja a belülről fakadó pénzügyi önfejlesztés igényét. Minden gyerekből a lehető legtöbbet kell ezeken a területeken kihozni, mert ezek állnak össze a kora felnőttkorra rendszerré, és ezek biztosítják a lényeges alapinformációkat és készségeket a bonyolultabb összefüggések megértéséhez, és a számukra megfelelő életstratégia kialakításához.

A tizenévesek nem tudnak átgondolt döntéseket hozni, nem értik és nem érzik a döntéseikből eredő következményeket és azok súlyát, nem tudnak logikusan következtetni, és minden ilyen cselekvésre ösztönzés csak frusztrálja őket. És persze oktatóikat is, az oktatás eredménytelensége.

A szülő feladata nem az, hogy minden tudást beletöltsön a gyerek fejébe, és az iskola feladata sem ez. A szülő feladat tulajdonképpen az, hogy az adott kor körülményeihez igazodva túlélésre nevelje a gyereket – szeretettel, törődéssel, példamutatással, és információ átadással, de akár még rossz példával is – miközben hagyja a gyereket hibázni is.

Az iskola feladata az, hogy megtanítsa GONDOLKODNI a gyereket. Hogy fejlessze a tudását, a készségeit, hogy támogassa a sikerek elérésben, és megtanítsa elviselni és kezelni a kudarcot.

Mi van azokkal a gyerekekkel, akik szomjazzák a pénzügyi tudást?

Közel ezer azon klienseim száma, akikkel pénzügyi gondolkodásmód fejlesztésen dolgozunk együtt. Közülük két – 2 fő! – a 18 éven aluli.

Mivel a tehetséggondozás áll az általam javasolt harmadik pontban, szerintem azoknak a gyerekeket, akiknek igényük van arra, hogy a pénzzel kapcsolatban fejlesszék magukat, mindenképp biztosítani kell a pénzügyi képzést. Fakultáció, különóra, játékos foglalkozás keretében, annyi ideig és olyan mélységben, ameddig kedve van hozzá. (Mint minden tehetséggondozásnál, itt is figyelembe kell venni az életkorral változó igényváltozásokat is, illetve a lelkesedés és legfőképp a motiváció szintjét.)

Mit tegyenek azok a fiatal felnőttek, akiket sem számolni, sem írni-olvasni nem tanítottak meg kiváló szinten, és akiknek a tehetségét sem gondozták eddig?

Ma, ha valamit meg akarunk tanulni, nem biztos, hogy egyetemet kell hozzá végezni.
A tanulás fejleszti a gondolkodásmódot, még az olyan dolgok megtanulása is, amik látszólag nem bírnak semmilyen haszonnal, csupán csak a kellemes időtöltést szolgálják.

Ilyen például a hobbi. Mindenki, akinek hobbija van, az illető az adott hobbi helyi miniszakértője. Olyan tudással és információtöbblettel rendelkezik arról a dologról, amiről más földi halandó még csak nem is hallott!
Minden tudás az agyat fejleszti, és minden használt agyterületünk egyre tovább fejlődik, míg meg nem halunk. A nem használt agyterületek nem fejlődnek, majd eltűnnek.

Éppen ezért, azt javaslom a fiatal felnőtteknek, hogy ha ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy fejlesszék magukat bármilyen területen, akkor tegyék meg! Nem biztos, hogy pénzt fognak vele keresni, valószínűleg nem lehet az adott tudást pénzre váltani, de az agyukban lezajló folyamatokat később nagyobb eséllyel lehet anyagi haszonra is fordítani. Nem mellesleg a fiataloknak meg kell tanulniuk megélni is a pillanatokat – amiről éppen leszoktak a felnőtté válás pillanatában -, amikhez a hobbitevékenység első osztályú alapot biztosít.

Továbbá javaslom azt is, hogy kezdjenek el stratégiai jellegű játékokat játszani. A játék nem a gyerekek kiváltsága, az agy örökös igénye a könnyedség és a játékosság, óriási butaság ettől megfosztani csak azért, mert elmúltunk 18 évesek.
A stratégiai játékok alapja szerintem a sakk, de ha valakinek pókerezni támad kedve, akkor az dupla haszon, mert akár még pénzt is kereshet vele később (kérdezze meg könyvelőjét, adótanácsadóját és a szerencsejátékokról szóló törvényt!).

Mit tegyek, a gyerekemet semmi más nem érdekli, csak a számítógépes játékok!

Amikor tehetséggondozásról beszélünk, általában nem az jut elsőre eszünkbe, hogy számítógépes játékok játszása. Márpedig a számítógépes játéktól már csak egy lépés a programozás, onnan egy lépés a magas szintű stratégiai gondolkodás, az pedig már egyenesen a könnyed és boldog élet kapuja.

Nyilván nem egy örömmámor a szülő számára, hogy a gyerek 10 órákat is képes a gép előtt ülni, de ha nem mindig ugyanazzal a játékkal játszik, ha mindig van igénye a fejlődés iránt, ha szakértőjévé válik a témának, akkor nyert ügyünk van: a gyerekünk képes belemélyedni olyasmibe, ami örömet okoz számára, ráadásul hosszú időn keresztül. Ha egy valamibe képes belemélyedni, akkor másba is képes! Gondolj bele, mennyivel nehezebb az élete annak, aki képtelen 5 percnél tovább egy dologgal alaposan foglalkozni!

Gyerekkoromban 10 órákat olvastam naponta, kalandregényeket – éljen Old Shatterhand és Winnetou -, de tulajdonképpen mindent, aminek az első 5 oldala megfogott. Főleg a nagyszüleim voltak ettől kétségbe esve, mert szerintük többet kellett volna kinn rohangásznom a napon. Szerencse, hogy már akkor is létezett ezen az égövön a 4 évszak .

Mik a legsürgősebb teendőink az oktatásban?

1.)    Matematika.

2.)    Írás-olvasás.

3.)    Tehetséggondozás.

Az első kettőt az iskolának kell biztosítania. A harmadikat a szülőknek ÉS az iskoláknak közösen.

Mik a hosszú távú teendőink az oktatásban?

Ugyanezek.

Mikor képezzük gyerekeinket pénzügyileg?

Mivel a pénzügyek nem függetlenek, sőt, szorosan összefüggnek az életünk minden eseményével és területével, ezért nemcsak pénzügyekre tanítanám őket, hanem mindenre, ami ehhez kapcsolódik.

Az éppen középiskolát végzetteket egy évre intenzív pénzügyi kiképzőbe küldeném – akár online is meg lehet oldani, így közben vállalhatnak diákmunkát, vagy felzárkózhatnak olyan területeken, amikkel lemaradtak kamaszéveik során, viszont elengedhetetlen a munkaerő piacon, pl. nyelvtanulás -, és intenzíven képezném őket ezen a területen, csupa olyan megközelítésből, ami az ő érdeklődésükre számot tarthat (pl. kevés 18 évest érdekel a nyugdíj, meg az államadósság).

Megtanítanám őket arra, hogy hogyan működik az ember, hogyan működnek a fejlett társadalmak és gazdaságok, és hogyan érvényesülhet ezekben az egyén, miközben hasznára van a közösségnek is.
Ekkor tanítanám nekik a vállalkozási alapismereteket, és a közéletről – magyarul politika – is átfogóan értekeznénk.

Kötelező lenne?

Semmiképp! Utálom a kötelező szót. A szabadság azt jelenti, hogy van választási lehetőségünk. Ha nincs választási lehetőségünk, akkor nem vagyunk szabadok, akkor rabok vagyunk.
Márpedig mindenki előtt szabad az út akár a gazdagság, akár a szegénység, akár az okosság, akár a butaság felé.
Ha nem így érzed, akkor még van hova fejlődnöd. Esetleg majd iratkozz be hozzám a fiatalok mellé. Tőlük is van mit tanulni.

Vidi Rita

Gondolkodásmód szakértő és tanácsadó

További, üzletasszonyoknak szóló írásaim: Üzletasszony blog

Ez a cikk a Minerva Capitoliuma 2011. januári számában jelent meg, melynek témája a változás volt. A Minervát ide kattintva rendelheted meg>>

Abban már megegyezhetünk, a havi Minerva szám cikkeinek alapján, hogy a változás szükséges, a változás törvényszerű, a változás jó, mert a változás egyben lehetőség, de létezik az a területe az életnek, létezik az a nézőpont, amikor a változás nem, hogy nem jó, de még vészjelző, sőt önmagában veszélyforrás is lehet.

Ez pedig nem más, mint az állandóan magas színvonalat, magas minőséget feltételező és kívánó tevékenységek végzése, szolgáltatások nyújtása, termékek gyártása. Mert ha valami tökéletes, akkor a változás csakis negatív irányú lehet. Igaz? Már ha tökéletes…

Tökéletes márpedig van?

Nincs. Matematikailag, statisztikailag elérhetetlen a tökéletes színvonal. De emberi léptékkel könnyedén elérhető. Ezt nevezzük 99,98%-os minőségnek. Ez már annyira jó, hogy észrevehetetlenek a hibák, eltérések, különbségek.

Mindenki magas színvonalon, maximális teljesítménnyel, és a maximálisan elvárható felelősség vállalásával végzi a feladatát, az a néhány századnyi hiba pedig a természet tökéletlenségéből is fakadhat.

Annak idején, a szocializmusban, a tervgazdaság és a teljes foglalkoztatottság korában úgy nézett ki a minőség, hogy sehogy. A minőség ugyanis a vevő elvárása. Színre, szagra, méretre, mennyiségre, időzítésre, árra, és egyéb jellemzőkre kitérő pontos meghatározással.

Anno nem volt vevő, a gyártást és termelést nem a kereslet alapján tervezték és valósították meg, hanem felülről jött utasítások alapján. Aztán így a darabszámon és az elkészülési időn túl semmiféle más mérőszám nem volt beiktatva, a folyamat végén pedig egyszerűen szétszortírozták a jókat a selejtektől. A jók mentek a piacra (Hofi ezen hangosan röhögne), a selejtekkel meg történt, ami történt…

Nem volt minőség, mert nem volt vevői elvárás sem. Merthogy vevő sem volt. Csak kínálat volt, kereslet nem.

A minőségbiztosítás ott kerül be a képbe, ahol keresleti piac van: ahol a vevőnek jól körülírható, meghatározható kívánalmai vannak az adott szolgáltatással, termékkel kapcsolatban. Ha meg van határozva a minőség, akkor nagyon gyorsan kiderül, hogy például egy termék nemcsak jó vagy selejt lehet, hanem rengeteg árnyalata léphet be a MILYEN-ségnek, még a legegyszerűbb termék esetében is. Méreteltérés, színeltérés, megmunkálási finomság eltérés, időtényező eltérés, költséghatékonyság eltérés, stb.

A vevő 1000 darab acél, 10mm-es csavart kér, darabját 5 forintért, és ebből kifolyólag nem fogja megvenni a 900 darab, fából készült, 12-es csavart 2 forintos darabáron.

A minőség azt jelenti, hogy ismerjük a vevő igényeit, és ki is elégítjük.

A 100%-os minőség 100%-os vevői elégedettséget jelent.

A minőség és a hozzá tartozó minőségi mutatók nemcsak termékeknél, hanem szolgáltatásoknál, és működési folyamatoknál is megfogalmazhatóak, és mérhetőek. Mérhető például, hogy egy kisvállalkozás pénzügyi osztálya milyen minőséggel dolgozik. Vagy milyen minőséggel dolgozik, a marketingosztály. Ehhez persze rendszerek, tervek, célok és folyamatos monitorozás szükségesek, ami óriási önfegyelmet, önuralmat, és lássuk be, szaktudást igényelnek.

Ezzel általában nincs is baj a cégeknél, a baj azzal van, hogy nincs minőségszemlélet. Ha nincs minőségszemlélet – vagyis minden ad hoc történik -, akkor rejtve marad a cégek legsunyibb ellensége: az alattomos, észrevehetetlen, rossz irányba haladó változás.

Egyáltalán mi a változás?

A változás azt jelenti, hogy egy adott helyzet, vagy adott jellemző megváltozik a kiindulási ponthoz képest. A változás valahonnan való elmozdulást, elfordulást, átalakulást, ugrást jelent. Ugyanakkor senki ne ringassa magát abba a tévhitbe, hogy a változás csak előre felé mutathat. Mutat az vígan rossz irányba is, csak épp annyira mesterei vagyunk a racionalizálásnak, hogy nem vagyunk hajlandóak észrevenni, hogy melyik irányba megyünk a lejtőn.

Ahhoz, hogy vezetőként mindig a kezünkben tarthassuk a változás gyeplőjét, és az a mi irányításunkkal mindig jó irányba haladjon és soha ne a rossz felé, ahhoz az kell, hogy képesek legyünk irányítani, képesek legyünk azzal a gyeplővel bánni.

Nekem például hiába dobnák ide egy ló gyeplőjét, lelki szemeimmel már látom, ahogy vidáman ügetve végigvonszolna magával a réten. Bár a gyeplő az én kezemben lenne, de ha képtelen vagyok azzal mit kezdeni, mert nem értek hozzá, fogalmam sincs, hogyan működik, akkor én csak csúszok, a képes felemmel lefelé fordulva, szó szerint belefúrva magamat a fűbe, a gyeplő végén lévő lovacska meg élné világát boldogan.

De legalább azonnal tudnám, hogy valami nem stimmel.

A legtöbb cégnél nincsenek tudatában annak, hogy mi történik a cégnél, semmit nem mérnek igazából szisztematikusan, semmit nem irányítanak, csak úgy vannak, bele a vakvilágba.

Ilyen helyeken mindegy, hogy változik-e valami, vagy nem, mert még a rossz irányba fordulás is hoz legalább némi izgalmat.

De profi cégeknél, ott, ahol profi vezetők vannak, megengedhetetlen az, hogy olyan változások következzenek be és járják be útjukat, amiket senki sem vesz észre, vagy ami még rosszabb: negatív változások esetén is, tapsikolva örüljenek azoknak.

Mik kellenek ahhoz, hogy sose sodorjon veszélybe a változás?

Ó, csak pár dolog:

• Mindenekelőtt: megfelelő szemlélet.
• Előírások, elvárások leírva.
• Dokumentációk, és ezek szigorú vezetése.
• Pontos célok, tervek.
• Monitorozás, értékelés.
• Felelősségi körök meghatározása, felelősségre vonás.
• Akciótervek.
• Válságtervek.
• Kommunikációs tervek.
• Stb.

A legnehezebb ezek közül a megfelelő szemlélet. Ha nincs megfelelő szemlélet – esetünkben minőségszemlélet -, akkor a rendszer minden pontján, mindenki, még a rendszer megalkotója is folyamatosan ezt a kérdést fogja feltenni: Minek ez? Mi értelme van ennek? Nem lehetne ezzel NEM foglalkozni?

És a terv, meg a minőség gyorsan megy a kukába.

Nem könnyű feladat, ez a cikk is csak érinteni képes ezt az óriási és átfogó, de annál csodálatosabb témát. Azt kívánom, hogy vezetőként kívánd azt erre az újévre, hogy a változás mindig tetten érhető legyen a vezetésed alatt, és ha ezen túl még pozitív is, az már csak hab a tortán.

Vidi Rita

A gazdagodás receptje – online tanfolyam – az árat te mondod meg!

http://www.hosnok.hu/penz/

Miért érdemes jelentkezni A gazdagodás receptje online tanfolyamra?

10 érv:

1.)    Mert itt nem leszel egyedül – Léteznek nagyon jó könyvek, amiket olvasva rengeteg lehetőségünk van megvilágosodni, de olvasás közben, szétnézve magunk körül azt látjuk, hogy egyedül vagyunk. Ezen a tanfolyamon nemcsak, hogy nem leszel egyedül, de még a problémáddal sem leszel egyedül! Sokan küzdenek azzal, amivel te, és együtt minden könnyebb.

2.)    Mert itt törvényszerű a haladás – A leckéket kétnaponta küldjük, ami azt jelenti, hogy nem lesz lehetőséged elsinkófálni a dolgokat. Lehet halogatni, lehet halasztani, lehet több leckét egybegyűjtve, ritkábban megjelenni, fenntartom, hogy vannak más elfoglaltságok is, de most szólok: a lazítás, patópál hozzáállás azt jelenti, hogy nem akarsz javítani az anyagi helyzeteden. Ez esetben nem is javaslom, hogy jelentkezz!

3.)    Mert itt magyarázatokat kapsz – Mindenkinek vannak pénzügyi nehézségei és kihívásai, még annak is, akinek sok pénze van. De miért van ez? Miért nem lehet egyszerűen csak élni gondtalanul és boldogan? Miért teszi be a pénzzel kapcsolatos probléma mindenhova a lábát? Erre rengeteg választ kapsz, mert minden lecke egyben magyarázat is.

4.)    Mert itt évtizedes-évszázados dogmákat döntünk meg – Rólam már elterjedt, hogy szeretek ellenkezni, ellentmondani, és a fő csapásirány ellenében, okosabban, logikusan haladni. Biztos lehetsz benne, hogy a tanfolyamon rengeteg olyan téma elő fog kerülni, amik a közfelfogással ellentétesek, de inkább így mondanám: a köztévedéssel ellentétesek. Mert az, hogy mit hisz sok ember, az még nem jelenti azt, hogy az igaz is. Egymillió légy is tévedhet.

5.)    Mert itt visszafiatalodhatsz – Előkerülnek a számológépek, az alapvető matematikai műveletek, és rájöhetsz, hogy egy 4.-es gyereknek is könnyű lenne eligazodnia a pénz világában, ha lenne rá lehetősége, felhatalmazása. Hogy ennek ellenére miért maradnak szegények olyan természetesnek véve a felnőttek, és ezzel hogyan adnak rossz példát a felnövekvő nemzedéknek? Beszélünk erről is!

6.)    Mert itt akár felmentést is kapsz – A csapból is az folyik, hogy a devizahiteleseket mentsük meg. Nyilván vannak, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, nemcsak a devizaárfolyam miatt, de más együtthatók miatt is. Namost, attól függetlenül a hitelt csak felvette az illető… Attól függetlenül rengetegen NEM adósodtak el devizában… Ez a téma nagyon megosztó, de az igazság az, hogy az adóssághalmozás problémája túlmutat az egyénen. Nálunk megkapják a felmentést a devizahitelesek és adósságspirálban vergődők is, de az biztos, hogy a jövő felelősségét nem lehet átruházni az államra és másokra. Ezt is megbeszéljük, hogy miért nem, és arra is kitérünk, hogy milyen lehetőségek vannak a hitelkiváltó hitelek helyett!

7.) Mert nagy hangsúlyt fektetünk az arányérzékre – A legsikeresebb és leggazdagabb pókerjátékosok nemcsak a játékot és az ellenfeleiket ismerik, de kiváló az arányérzékük is. Hogyan lehet ezt fejleszteni? És miért veszítettük el ezt az érzékünket még akkor, mikor lemásztunk a fáról? Mindenre fény derül!

8.)    Mert nem követjük a divatot – Biztosan te is észrevetted már, hogy ha mindenki a divatot követi, akkor mindenki sablonossá válik. Mostanában az arany a divat, meg a forex, meg a Unit Linked biztosítások, és emellett a vonzás törvénye. Namost, kérdezem én, a gödör aljából kifelé pislogva, vajon melyik a reális egy pénzügyi problémákkal küzdő állampolgár számára? A befektetést és a pénzügyi tranzakciókat nyugodtan el lehet felejteni addig, amíg nincs a bankszámládon minimum 5-6 millió, bármikor mozdítható forint. Hogy miért? A tanfolyamon ez is kiderül. Ja, és hogy vonzás törvénye? Készülj, ez húzós lesz!

9.)    Mert itt levonjuk a tanulságokat – Nemcsak a saját eseteinkből, hanem egymáséiból, és másokéból is. Az okos más kárán tanul, tudod… De a bölcs sokkal inkább más sikeréből!

10.) Mert itt az egyszerűségre helyezzük a hangsúlyt – Ha van, amiket utálok, akkor azok a bonyolult – túlbonyolított – dolgok. Meg fogom mutatni, hogy nem nehezebb meggazdagodni, mint egy kiskutyát a szobatisztaságra nevelni. Ezt rajtad fogom bebizonyítani!

Nos? Jössz? Ellenérvek?
Utolsó jelentkezési határidő közeleg!

A gazdagodás receptje – online tanfolyam – mondj egy árat!

http://www.hosnok.hu/penz/

Imádom ezt az árképzési formát, mikor a résztvevők mondják meg, hogy mennyit szeretnének fizetni, mert ezzel a módszerrel azonnal egy párbeszéd indul meg a résztvevők és köztem. Ebből a párbeszédből most arra térnék ki, ami jó néhány levélben és árindoklásban központi téma lett:

-          Mégis mit várhatnak a résztvevők ettől az „A gazdagodás receptje” tanfolyamtól?

Őszinte vagyok, mindig is az voltam, az is maradok most már: azt ne várja senki, hogy nehéz anyagi körülmények között élve, ez a tanfolyam majd felmentést ad arra vonatkozóan, hogy miért is jogosak azok a körülmények, az életében, amik most uralkodnak rajta.

Az biztos, hogy én senkit nem fogok hátba veregetni virtuálisan, hogy: Ejj, de jól csináltad, csak hát a pénzoligarchák, meg a piszok multik, meg az enyves kezű politikusok jól kibabráltak veled is!

Na, ilyen nem lesz.
Lesznek tények, számok, és törvényszerűségek, amik sajnos fölöttünk álló dolgok, de ezek sem felmentést adnak majd, hanem bizonyos szituációkra magyarázatot, és a továbblépés lehetőségét is kivesézzük majd alaposan.

Lesznek módszerek, lesznek feladatok, lesznek döbbenetes felismerések, de leginkább tudod, mi lesz?

Nagytakarítás!

Nem vagyok egy, a spiritualitást zászlómra tűző hókusz-pókusz-mókus, nem fogunk táncot lejteni a bőségért telihold idején, de az biztos, hogy óriási felfordulást fogok csinálni a fejedben, az agyadban, az elmédben, és aztán egyesével fogjuk helyükre tenni a dolgokat. Leporolva, letörölve, a felesleges kacatokat kidobva. Mint egy egészséges nagytakarításnál.

De nem ez a cél! Ez csak az eszköz.
A többiről a tanfolyamon beszélünk. Ugye jössz?

http://www.hosnok.hu/penz/