A vállalkozások 5 legpusztítóbb mantrája

Mindenkinek vannak belső mantrái, amiket előszeretettel ismételget magában:

– Minden rendben lesz!

– Képes vagyok rá!

– Sikerülni fog!

Ezek a pozitív mantrák, amik erősítik magát a mantrázót, erővel ruházzák fel, plusz pszichikai energiákat ébresztenek benne. Ez eddig szuper!

De vannak negatív mantrák is:

– Nekem ez úgysem fog sikerülni.

– Én mindenben olyan szerencsétlen vagyok.

– Á, én semmihez sem értek.

Ezek, ellentétben a pozitív mantrákkal, értelem szerűen gyengítik az egyént – aki mantrázza ezeket –, és pusztítják a pszichikus energiáit is, tehát közvetlenül entrópiát okoznak. Ezek a mondatok olyan varázslatos erővel bírnak, hogy ha valaki másnak mondjuk – például a gyerekeinknek –, akkor beléjük ivódik, és elhiszik ők maguk is, hogy ezek tényleg igazak rájuk. A mantrákkal árthatunk és segíthetünk is magunkon, de megfigyeléseim szerint általában a negatív mantrákat alkalmazzák az emberek előszeretettel.

De nemcsak az emberek tudnak mantrázni, hanem a cégvezetők és vállalkozók személyében – de ide tartoznak a cégek középvezetői is – vállalati mantrákat is ismerünk.

Ezek közül szedtem most össze az 5 legpusztítóbbat. Ezek azért nagyon veszélyesek számodra – ha használod ezeket –, mert azzal, hogy a saját cégedet pusztítod, a konkurenciáét egyben építed is. Ezért kezdted el a vállalkozást? Ugye nem?

„De hát ezek igazak!”

A mantrák lehetnek akár igazak is. De attól függetlenül pusztító erővel bírnak, mert az igazság az mindig szubjektív. Ha te valami pusztítót mantrázol rendszeresen, az ellenfeleid a versenyszférában meg pont az ellenkezőjét, akkor hiába van neked igazad! Hiába van az úgy, ahogy te gondolod! Az lesz sikeresebb, erősebb és gazdagabb, aki nem mantráz magának pusztító gondolatokat.

A mantrákkal nemcsak az a baj, hogy köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, hanem az is velük a gond, hogy kiszorítanak minden mást. Kiszorítják a logikát, kiszorítják az intuíciót, és azt az illúziót keltik, mintha történne bármiféle kognitív tevékenység, de hát nem történik. A mantrának pontosan az a lényege, hogy gondolkodni még véletlenül sem kell (ezért is használják például meditációban).

A pozitív mantrákra is az előbbi bekezdés vonatkozik. Jobb, mint a negatív, de sokkal jobb lenne, ha nem mantráznál, hanem gondolkodnál. Természetesen ez sokkal fárasztóbb tevékenység, mint akarná az ember, de hát pont azért vagyunk emberek, mert tudunk összetetten gondolkodni, következtetni, ráérezni dolgokra, összekapcsolni olyasmit, amik között látszólag nincs kapocs, stb, tehát tudunk GONDOLKODNI.

Az 5 legpusztítóbb vállalkozói mantra

– nem fontossági sorrendben, mert ezek egy minőséget képviselnek.

 „Minden rosszról az állam, a törvények és a politikusok – és másvalakik – tehetnek.”

Olyan könnyű másra kenni a szószt, ha valami baj van, de úgy egyébként is könnyű magunkon kívül helyezni a hangsúlyt, mikor arról van szó, hogy „ki/mi a hibás”. Tény, hogy lehet hibás az állam, a törvények, és akár a politikusok is, mint ahogy az időjárás, a napkitörések, vagy bármi természeti dolog. Tény, hogy vállalkozóként sokat bukhatunk egy rossz politikusi döntésen, vagy épp azon, hogy a politika beleszól a piacba, de bármikor dönthetünk úgy, hogy nem csináljuk, másképp csináljuk. Dönthetünk, hogy alkalmazkodunk, vagy elfutunk. És akkor már az a mi döntésünk, bármi is legyen a végkicsengése. Addig, míg meghozunk egy döntést – de leginkább döntéssorozatot kivitelezünk –, addig lépések milliói történnek már meg, és mindenek elébe odavetíteni egy gyűlölt politikus vagy párt képét, hát az minden, csak nem vállalkozói mentalitás.
Ha ilyeneket mantrázol, lehet igazad, de hogy valaki más lesz helyetted sikeres, az biztos. Ha úgy is van, ne mantrázd! Helyette gondolkodj!

 „Minden jó az én érdemem, csak az enyém.”

Az előző mantra ellentételezése: természetesen bármi jó történik a vállalkozásunkkal, az csakis a mi okosságunk, képességeink, felkészültségünk, rátermettségünk és szorgalmunk eredménye lehet. Senki és semmi más nem férkőzhet közel a mi sikerünkhöz, mert az csak a miénk. Ez jól hangzik, csak biztosan nem igaz. Bezsebelhetjük az összes érdemet, de a lelkünk mélyén érezni fogjuk, hogy ez kamu. Azzal, hogy elismered, hogy az előző mantránál gyűlölt politikusnak pont volt egy olyan húzása, ami számodra kedvező körülményeket teremtett, még nem leszel kevesebb! Attól, hogy megosztod azokkal a siker mámorát, akik veled együtt megérdemlik, neked még nem jut kevesebb levegő vagy napfény.
Lehet igazad, lehetsz a sikereidnek egyetlen haszonélvezője és okozója, de aki tényleg ebben hisz, az azt fogja észrevenni, hogy teljesen egyedül maradt. Partnerek, beszállítók, munkatársak és végül vevők nélkül.

„Nem érdekelnek a versenytársak, mi csak előre nézünk.”

A vállalkozás a versenyszférában próbál talpon maradni és előre jutni a versenyben. Egy vállalkozásnak a megalakulása előtt már vannak versenytársai, utána meg pláne lesznek. A versenytársak korlátozott erőforrásokért küzdenek, ami szépen lemérhető vevők, bevétel és profit formájában is, de ahogy te is olvashatod a gazdasági hírekben, manapság a jól képzett munkaerőért is meg kell küzdeni. A versenyeken az szokott győzni, aki valóban komolyan veszi a versenyt és felkészülten indul el. Persze nem kötelező győzni a versenyen, vannak, akik beérik morzsákkal is, meg az utolsó hellyel is. De győzni sokkal jobb, mert a győztes a versenyszférában tényleg mindent visz.

„Az adók és járulékok ráérnek…”

Ez tipikus Darwin-díjas utolsó mondata is lehetne egy vállalkozásnak. Könnyű úgy érzékelni, hogy az adók és járulékok befizetése nem sürgős, mert bár van ezeknek határideje, meg szigorú törvények is szabályozzák ezeket, de ugyan már, hát „senki nem áll ott az ajtóban öltönyben és aktatáskával, hogy kérje a pénzt”. Majd elutaljuk jövő héten. Vagy jövő hónapban. Vagy megvárjuk az inkasszót. Vannak, országok, ahol, ha rendben befizeted az adókat, akkor soha az életben nem találkozol úgy egyébként az adóhatósággal. Vannak országok, ahol hiába fizeted be az adókat időre, pontosan, attól még az adóhatóság simán rád szállhat. Tehát ott, ahol nincs konkrét jutalmazás-érzés a pontos teljesítés esetén, ott nehéz érvelni amellett, hogy „látod-látod, ha időben fizetsz, akkor minden simán megy”. De pont olyan országban, ahol bármikor bárkire lecsaphat a NAV, ott soha nem szabad alapot adni arra, hogy legyen is miért lecsapnia. Mindenki kockázattűrése más, de ha valaki a kockázattűrő kategóriába tartozik az adóhatósággal való bajuszösszeakasztás terén, akkor az olyan, mintha valaki úgy indulna el egy futóversenyen, hogy közben száz kilós súlyokat is magára aggat, és a pálya felénél fel is bukik…

„Minek fejlődni? Pont jó és pont elég az, ami már most van.”

Nem mindenki akar milliárdos céget. Nem mindenki akar cégdinasztiát. De általában mindenki akar még öt év múlva is szép bevételeket, és ahogy öregszik, úgy akar a többség egyre kevesebbet dolgozni, és egyre többet lazulni.

A világ közben nemcsak változik, hanem szinte évről évre átalakul, teljesen megújul. Idén még ezek a trendek, jövőre meg már azok lesznek. Egyik pillanatban még vezetékes telefonon beszélgetünk, aztán kettőt pislogunk, és már szuperszámítógépek lapulnak mindenki zsebében, okostelefon formájában. Egyik nap még örvendezünk, hogy itt van nekünk a Facebook, másnap meg el vagyunk képedve azon, hogy emberek halnak bele abba, hogy élőben akarnak közvetíteni mindent a közösségi profiljukra, csak hogy kapjanak néhány lájkot. Mindeközben az emberiség történelméből egyetlen szemvillanás telt csak el.

Míg a 20. században évtizedek kellettek a radikális változásokhoz, most pár év alatt lezajlanak ezek, és mire hozzászoknánk, már megint minden változásban van, mintha egy óriási inga lengne ide-oda. Soha nincs megállás, soha nincs nyugalmi időszak. Az a vállalkozás, amelyik azt az eredményt akarja, amit tavaly is elért, meg vélhetően idén is el fog, annak fogalma sincs arról, hogy milyen pokoli veszélyek fenyegetik a puszta létét már a következő évben. Márpedig nemcsak a következő évre tervez egy vállalkozás, ugye?

Minden gyorsul, minden mostani eredmény egyre több és több erőforrást képes igényelni, miközben ezzel ellentmondanak azok a tények, hogy a gépek, információtechnológiai eszközök és digitális megoldások világában minden évben duplázódnak a kapacitások.

Csak azok a vállalkozások élhetnek túl, akik képesek ebben a ténylegesen egyre gyorsuló ütemű gyorsulási versenyben legalábbis talpon maradni.

Azzal megelégedni, ami tavaly volt, meg ami idén talán lesz, az azt jelenti, hogy jövőre már fele ennyit fog csak érni. Nem a tej és a kenyér árán fogod ezt majd érzékelni, de minden máson igen.

Te mit szoktál mantrázni magadnak?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.