A lehetőségek, amikre mindig vártál, szépen elmennek melletted

A lehetőségek nem akkor jönnek, amikor megnyomod a kiadás gombot a lehetőség-automatán, az élet vámszabad-területén.

A lehetőségek nem is úgy érkeznek, mint ahogy te várod:

–       nem küld senki pénzt, hogy kényelmesen elindíthasd az új weboldaladat, és új szolgáltatást vezess be a vállalkozásodba, amivel majd több pénzt termelhetsz;

–       nem áll senki melléd, kezét a válladra helyezve támogatólag, arcán megnyugtató mosollyal, szemében a „igen, csináld csak, veled vagyok” villanással, hogy végre vállalkozni merj;

–       nem hullik az öledbe egy plusz alkalmazott, ráadásul ingyen, aki majd jól megcsinálja helyetted azt, amihez nem fűlik a fogad, pedig tudod, hogy szükséged van rá;

–       nem jelentkezik senki önként és dalolva, hogy majd ingyen küld neked 1500 új vevőt;

–       soha nem fog előfordulni az, hogy plusz befektetés nélkül plusz haszonra fogsz szert tenni;

–       senki nem fogja egy suhintással eltüntetni a válságot;

–       nem lesz egy csapásra több pénze az embereknek.

Ezekre hiába vársz.

NEM FOGNAK BEKÖVETKEZNI.

Legalábbis nem most.
Ráadásul nem olyan formában, ahogy te megálmodtad magadnak.

De az is elhibázott stratégia, hogy most tetszhalotti állapotba merevedve próbálod a legkisebb költséggel túlélni a mindennapokat, és buzgón imádkozol, hogy holnap is legyen egy-két vevőd, akikből még pont nem halsz éhen; vagy épp azt mantrázod, hogy „lesznek még jobb idők a vállalkozásra”, és ezért nem teszel most semmit.

A lehetőségeknek van egy olyan borzalmasan rossz szokásuk, hogy a fene egye meg őket, nem akkor jönnek, mikor a vasárnapi ebéd után, kissé még szaftos szájjal, cidert iszogatva, a gyerekek önfeledt játékában gyönyörködve kigondolod, hogy „hát, végülis, most készen állok a lehetőségekre.”

Nem, ezek a piszok lehetőségek, mintha csak jó előre kiszámítanák, pont akkor jönnek, mikor NEM ÁLLSZ KÉSZEN.

–       Mikor nincs egy vasad sem, hogy befektesd valami szuperjó dologba, pedig tudod, hogy életmentő lehet a céged számára.

–       Mikor nincs egy perc időd sem, még arra sem, hogy lélegzetet vegyél, nem még arra, hogy hónapokra újabb 24 órás feladatot vállalj.

–       Mikor az agyad épp lehalt, és üresen kong, mint 11.-én az alkalmazottak pénztárcája.

–       Mikor pont pihenni akartál volna.

A lehetőségek pont akkor jönnek, amikor NEM ALKALMAS. Ettől lehetőségek, és nem pedig ezüst tálcán felkínált sült galambok.

Csendes kisvárosban hirtelen esni kezd.
A vízszint egyre növekszik és evakuálást rendelnek el.
A pap kijön a templomból és imádkozik!
– Édes jó Istenem, kérlek, segíts meg!
Arra megy egy autós:
– Jöjjön, Atyám, el kell hagyni a várost!
– Menj csak fiam, majd az Isten megsegít…
A víz már félig belepi a templomot.
A pap kihajol az ablakon és imádkozik:
– Édes jó Istenem, kérlek, segíts meg!
Arra megy egy motorcsónakos:
– Jöjjön,Atyám, mindjárt ellepi a víz a várost!
– Menj csak, fiam majd az Isten megsegít…
A víz már a tetőt éri. A pap felnéz és imádkozik!
– Édes jó Istenem, kérlek, segíts meg!
Arra megy egy helikopter:
– Jöjjön, Atyám, mindjárt elsüllyed a templom!
– Menj csak fiam,majd az Isten megsegít!

Múlt héten kiküldtem egy levelet, hogy valami nagy változás lesz a 400 000,-+ ÁFA forintos csatlakozási díjú, és 50000,- +ÁFA havidíjú SzabadÁras Franchise rendszerben.

Két nap múlva kiküldtem a változást, aminek a leglényegesebb eleme egy 0 (nulla) a 400 000,- végén (még a +ÁFA előtt).

A SzabadÁras Franchise rendszerhez való csatlakozás díja így bruttó 5080000,- forintra növekedett.
Változott az is, ahogy a rendszer kiépül az átvevőnél: nem magának kell kiépítenie, megcsinálunk helyett mindent:

–       honlapot,

–       csalit,

–       hírlevelet,

–       kampányt,

–       tanfolyamot,

–       ügyfélkezelést,

–       szakmai támogatást,

–       az első tanfolyam utolsó napjáig bezárólag.

–       Plusz megtervezzük a termékportfóliót.

Ezzel a módszerrel ez az ~5millió forintos befektetés egy év alatt megtérül.
(A  nettó 400.000,- forintos csatlakozási díj egy hónap múlva megtérült.)

Ezeket a változásokat szépen kiküldtem e-mailben.
Voltak, akik szemfülesek voltak, és még akkor jelentkeztek a régi csatlakozási díjjal, mielőtt még kiküldtem volna a második levelet a radikális változásokról. Velük már zajlanak az előkonzultációk.

És mi történik azóta?
Jönnek sorra a levelek: nem lehetne a régi rendszerben csatlakozni?

Ma is jött két ilyen kérdés, és két kérdezőnek kellett megírnom azt, hogy az a hajó már elment. Lehet, hogy a Jó Isten küld még egy helikoptert is, de szerintem sokan még arra sem fognak felszállni.

Néha vannak lehetőségek, amiket könnyű kihasználni, pont kézre esnek. Ezek olyan ritkák, mint a lottó ötös. A lehetőségek többségébe beledöglik az ember, de legalább a közepén egyszer biztosan felnéz az égre, és megkérdezi magától csendben, hogy „Te jó ég, miért vállalkoztam én erre?”, hogy aztán többé ne is legyen ideje ilyeneken gondolkodni.

A lehetőségek kihívások, problémák, küzdelmek, vérverejték formájában jönnek el hozzánk. És ez a jó. Mert így csak kiváltságosak jutnak hozzá: azok, akik tudják, hogy a Jó Isten, az Univerzum, a Mindenség nem angyal képében, nem fehér szakállú öregember képében jön el hozzánk, hanem feladatokként.

Te meddig várod még az angyalszárnyak csapkodásának hangját?
vállalkozást tervezőknek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.