A gazdag alkalmazott

„Alkalmazott vagyok, az is akarok maradni. Létezhet számomra a gazdagság, vagy ahhoz muszáj vállalkozni?”

Mindannyian ismerjük a „gazdag vállalkozó”, „jól menő vállalkozó” szófordulatokat, sőt, nyugodtan bevallhatod őszintén, hogy egy-egy gyengébb pillanatodban képes vagy pejoratív értelemben is használni ezeket, de abban megegyezhetünk, hogy a „gazdag alkalmazott”, „gazdag munkavállaló” kifejezések kompletten hiányoznak a szótárunkból. Mindenkiéből. Holott a jelenség – és a gazdag alkalmazottak, a bérből-fizetésből gazdagodók – igen is  léteznek, még ma is, és nem azért, mert jól tudnak spórolni, hanem mert jól tudnak a pénzzel bánni.

Mindenki – néhány szerencsétlen kivételtől eltekintve – volt már alkalmazott, mindenkinek van fogalma arról, hogy milyen úgy élni, hogy minden hónap adott napján lényegében fix bevételre lehet számítani, de csakis arra!

Mindenki tudja, milyen az, amikor a hónap meghatározott napjára érkező fizetés nagy része már előre el van költve lényegében, hiszen a számlák, sárga csekkek folyamatosan érkeznek, és a kielégítendő igények is folyamatosan merülnek fel, mint például a gyerek kinőtt cipője helyett másikat kell venni, folyamatosan enni-inni-tisztálkodni kell, közlekedni sem árt – főleg munkába -, és persze mindenkinek jár egy kis kikapcsolódás, hobbi, vagy pihentető kulturálódás.

Az tény, hogy a Gazdagodás Receptje tanfolyamon mindig felcsillan a szemem, amikor a bemutatkozásoknál azt írja valaki magáról, hogy vállalkozó, vagy tulajdonrésze van vállalkozásban. Igen, felcsillan a szemem, mert a vállalkozók gazdagodást támogató eszközei jóval szélesebb palettáról válogathatók, de ugyanakkor nem ritka, hogy olyan jómódú, sőt gazdag emberekkel hoz össze a sorsom, akik sosem vállalkoztak, világ életükben alkalmazottak voltak.

Az idő mindig neked dolgozik

Ismerek olyan házaspárt, akik ma már nyugdíjas tanárok, két felnőtt gyerekkel (akiknek már családjuk van).
Soha nem keresték degeszre magukat, de attól a naptól kezdve, mikor összeházasodtak, minden hó végén megmaradó forintjukat félretették. Mint tudod, én azt szoktam mondani, hogy ne azt az elvet kövesd, hogy költs kevesebbet, mint amennyi a bevételed, hanem használd ennek az ellenkezőjét, vagyis keress többet, mint amennyit költenél, de hosszú évek alatt még a rosszabbik verzió is óriási eredményeket tud felmutatni: ez a házaspár ugyanis azt csinálta, hogy tulajdonképpen nagyon szűkösre vették a kiadásaikat – ismerjük el, ez 40 évvel ezelőtt nem volt annyira nehéz, de ők 5 évvel ezelőtt sem bódultak el, és nem vettek fel hitelt -, és szinte versenyre keltek önmagukkal, hogy mikor milyen sokat tudnak félretenni. Amikor már annyi pénz összegyűlt, amit féltek otthon tartani, akkor betették takarékbetétkönyvbe, és ezt a szokásukat mai napig tartják, bár már nem takarékbetétkönyvbe teszik a pénzt természetesen.
Kihasználták anno a szocpolt, és igen, ők is kölcsönből építkeztek (a devizaalapú hitelezés előtt), mint szinte mindenki, de még így is tudtak félretenni.

Ami nagyon különleges bennük, az a megtakarításokkal kapcsolatos versenyszellemük. Voltak néhányszor külföldön is nyaralni, de fontosabb volt számukra, hogy gyűjtsék a pénzt, mert minden eltett forintnál azt látták, hogy egyre hosszabb időre biztosítják a biztos megélhetésüket.

A gyerekeiknek nem vettek lakást, nem vettek nullkilométeres autót, pedig megtehették volna, sőt, most is megtehetnék. De támogatták őket abban, hogy a saját útjukat járják, és tőlük hallottam vissza egyik kedvenc szülői alapelveimet is: a gyereket hagyni kell olykor, hogy elkövesse a saját hibáit…

Ma ott tartanak, hogy a nyugdíjukat az utolsó fillérig félreteszik, mert kamatjáradékból élnek, ha látnád a házukat, irigykednél!
Csinálhatnák fordítva is, hogy nem vesznek fel kamatjáradékot, és élnek a nyugdíjból, de szeretnek félretenni, sokkal inkább, mint kamatos-kamatot számolni :).

A kérdésre, hogy meddig akarnak még gyűjtögetni, azt válaszolják, hogy ameddig csak lehet. Mindenük megvan, nem verik fogukhoz a garast, a gyerekek meg majd örökölnek, addig is megtanulják a pénzt megbecsülni.

Fiatalon is gazdagon

Másik, szintén ismerős család, ahol apa és anya alkalmazottak, szintén jómódúak, és bármikor otthagyhatnák a munkahelyüket és évekre szabadságra mehetnének, mert annyi pénzt és vagyont halmoztak már fel, hogy nem tudnák évek alatt sem elkölteni (pedig van két gyerekük) . De nekik az alkalmazotti lét biztonságot is jelent, miközben sosem mennek el a másféle bevételek lehetőségei mellett.

Például kb. 15 évvel ezelőtt örököltek egy ingatlant, egy családi házat. Mit tesz ilyenkor a legtöbb örökös? Pénzzé teszi, aztán a pénzzel meg majd lesz valami.
Ők ehelyett azt csinálták, hogy bérbe adták, de nem ám üzletnek, hanem albérletnek. Igen, itt vidéken, 15 évvel ezelőtt, amikor még semmiféle igény nem volt errefelé albérletre! Mégis lett bérlőjük, sőt, tartós bérlőjük.

15 éve fix plusz bevételük van a bérleti díjból, amiből persze ugyanúgy adóznak, mint bármilyen jövedelem után, viszont minden innen bejövő forintot külön kezelnek. Nem keverik be a konyhapénzbe, nem mennek belőle nyaralni, ezt a pénzt elteszik a gyerekeiknek. Ők szeretnének majd lakással, autóval, tandíj fizetéssel segíteni a csemetéknek, de addig is van még 6-8 évük tovább gyűjtögetni.
Érdekesség ennél a párnál, hogy az apa mindig is szeretett volna vállalkozni, de sosem akarta maga alól kiengedni az alkalmazotti lét nyújtotta biztonsági hálót. Még fiatal, de nem tartja kizártnak, hogy a mostani munkahelyéről megy nyugdíjba.

Plusz bevételekből lakást

Aztán ott van a harmadik család példának – mindegyik példánál fontos, hogy a család minden keresője alkalmazott! -, akik abból gazdagodtak meg, hogy minden prémiumot, jutalmat, túlórapénzt elraktak az elmúlt 25 évben. Semmiféle pénzállag megóvó módszerhez nem folyamodtak, egyszerűen csak a folyószámlájukon tartották a pénzt. Viszont kényszeresen tartózkodtak életbiztosításoktól és hitelektől. Ha valamire nagyon kellett, akkor hozzányúltak a megtakarításhoz, de arra nagyon figyeltek, hogy mindig csak maximum a 10%-ot vegyék ki. Ha valami ennél többe került, akkor volt, hogy inkább lemondtak róla. (Pl. sosem volt autójuk). Sosem látták egyben a pénzüket, így aztán nagyon meglepődtek, mikor a gyereküknek vásárolt lakásra fel akartak venni a számláról 8 millió forintot, és ehhez egyrészt be kellett külön jelentkezni, másrészt a bank levont 700ezer forintnyi kezelési költséget.

Ezek a családok nem értettek különösképpen a pénzhez, sosem forgatták, sosem fialtatták azt a szó hétköznapi értelmében, és sosem ügyeskedtek, hogy még több legyen belőle.
Egyszerűen hosszú időn keresztül ragaszkodtak/ragaszkodnak egy saját szisztémához, amelyeknél nagyon fontos, hogy már az első pillanattól látványosan működnek.

Kiknek nem fog működni?

Nagyon nehéz efféle módszereket hosszú időn át kivitelezni, ha csak egyvalaki keres a családban, még ha jól is keres az illető.

Nagyon nehéz sok pénzt gyűjteni úgy, hogy közben egyedülálló szülő vagy, vagy éppen két szülő van a családban, de sosem volt közös a családi kassza. (Őszinte leszek: nem tudom elképzelni, milyen házasság vagy együttélés az, ahol nincs közös kasszán a család. Hogy van ez ilyenkor? Apa eteti, anya meg ruházza a gyerekeket? Bocs, de tényleg nem értem… Talán mert ebben nagyon konzervatív vagyok, de vállalom :))

Nagyon nehéz dolga lesz az ilyen jól bevált módszerekkel annak, akiknek jelzáloghitele van, vagy az autója hitelre van.
Már-már szállóige, de végül is érthető: az, aki hitelre vesz valamit, nyilvánvalóan nagyobb lábon él, mint amit megengedhet magának. Akkor is, ha a hitel tárgya mosógép, vagy bicikli.
(Nyilván nem mindegy, hogy 20 évre van-e valaki eladósodva, vagy 3 évre, illetve, hogy a hiteltörlesztés milyen mértékben terheli a jövedelmet.)

Nem könnyű a helyzete annak a szorosan nyugdíj előtt állónak sem, akinek semmiféle megtakarítása nincs, de még vagyona sem, elvégre ezek a tuti módszerek amiket ebben az írásban felsoroltam, leginkább hosszú távon működnek, bár néhány hónap alatt is össze lehet gyűjteni párszázezer forintot, de azt pillanatok alatt fel is lehet élni!

De a legnehezebb a dolguk azoknak, akik irtóznak a pénztől, vagy saját lelki békéjük miatt úgy tekintenek rá, mint szükséges rosszra, és a legszívesebben távol tartanák magukat tőle, vagy ami a legborzasztóbb: félnek tőle.
Ha nem szereted a pénzt, az sem fog szeretni téged. Ez ilyen egyszerű, akár alkalmazott vagy, akár nyugdíjas, akár GYES-en lévő kismama, akár vállalkozó.

Amellett, hogy 43 konkrét pénzteremtési módszert is adok a GR tanfolyamon, amellett még meg is szerettetem veled a pénzt, és mindazt, amit általa elérhetsz, hiszen tudod: minden fejben dől el. Jelentkezz!>>

„A világ minden baját a pénzre lehet visszavezetni… vagy a hiányára.” – Agatha Christie

 

9 Comments

  1. Így csináltam én is. Megélni a fizetésből, illetve most már a nyugdíjból kell. Amit szabadidőmben készült fordításaimért kaptam, azt nagyrészt félretettem. Ha mondjuk 5250 forintot (ezelőtt 30 évvel ez még nagy pénz volt) kerestem, akkor 5000,- ment a takarékba, 250 forintot pedig “elmulattam”, vettem valamit, amire vágytam, de a fizetésből nem tellett. Ha a családban valakinek pénzre volt szüksége, tőlem kért kölcsön. Amikor egyszer többmilliós összeghez jutottam, azt egy az egyben bankba tettem, ma már másfélszer annyi, mint volt, és ebből tudom kisegíteni a svájci frank hitel kamatait évek óta törlesztő rokon házaspárt a csapdából. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ők jen alaput akartak, a “szakember” tanácsolta, hogy svájci frankban vegyék fel a kölcsönt.) Amikor visszaadják, a tőkét fogják törleszteni. Négy év múlva nem lesz adósságuk.
    Sok szerencsét gyerekek!
    U.I.
    Egy alkalommal úgy esett, hogy egyik nap megkaptam a pénzt a leadott fordításért, másnap pedig egy régebbi munkámért fizettek némi késedelemmel. Így történt, hogy két nap egymás után tettem be ezreket a takarékba. A tisztviselő leánykák úgy néztek rám, mintha apjukat, anyjukat megöltem volna. Kimenet még hallottam a sziszegést: “Mit tud ez a vén k…, hogy ennyit keres egyetlen éjszaka?”

  2. Az biztos, hogy a stresszmentes vállalkozáskezdéshez nálunk is nagyban hozzájárult, hogy a férjem most elég jól keres. Hozzáteszem, az sem úgy pottyant az ölünkbe, hanem tett is érte.
    És ismét ajánlom Dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban c. könyvét, ami elsősorban az alkalmazottaknak szól.
    Jó munkát mindenkinek!

  3. “Keress többet, mint amennyit költenél!” Ez így is van, tényleg így kéne csinálni, és én is ezt szeretném… Csak az a baj, hogy hiába nézek körül a neten valami mellékállás után, ilyen hülye MLM-es vackokkal van tele, vagy az úgynevezett “keress pénzt azzal, hogy jól átversz másokat” típusú “munkákkal”. A kedvencem pedig a következő volt: “Ha van felesleges 150 ezer forintod, fektesd be hozzánk, és ha beszervezel még ennyi meg ennyi tagot magad alá, akik szintén befizetik ezt az összeget, akkor ennek többszörösét kapod vissza.” Hát, ha nekem tényleg volna 150 ezer forintnyi megtakarított pénzem, azt valószínűleg nem ilyen marhaságokra költeném… Na, de hát hiába, ez Magyarország… 🙁

  4. Székely-Benczédi László

    Még van egy kategória, akiknek nem fog működni: Ha mindketten majdnem minimálbérből élnek (nem magyarországi), miközben az árak egyre feljebb mennek, a két fizetés éppen arra elég, hogy a számlákat kifizessék, a téli tüzelőt megvegyék, és egyenek (meg persze a két gyerek is…) – de már az sem minden hónapban sikerül. Ha meg ráadásul olyan vidéken is élnek, ahol semmi lehetőség másodállásra vagy mellékjövedelemre… Se hirtelen örökség nem szakad a nyakunkba, semmi ilyesmi, akkor hogyan lehet többet keresni, mint amennyit elköltünk, vagy akár félretenni ?
    Nem mindenkinek azért nincs pénze, mert hülye, vannak mások is.

  5. László véleményéről jutott eszembe: láttam egyszer egy fickót a tv-ben, éppen tetováltatott magának és közben beszélgettek. Elmondta, hogy becsavarogta az egész országot (Amerika) és a végén kiderült, hogy “hulladék előhasznosításból” fedezi a kiadásait. Magyarul sörös dobozokat visz be a MÉH-be. És a gyönyörű záró mondat: A lánya most hat éves, de már félretette neki a pénzt az egyetemre. Tudom, hogy nem fogok hajnalota kocsmák szemeteseiben kotorászni babával a hátamon, de a történet tanulsága nem az itt miért nem lehet üvegvisszaváltásból meggazdagodni, hanem hogy legalább egy olyan lehetőségnek, ami el tud tartani a te közeledben, sőt az én kezem ügyében is lennie KELL.

  6. Van egy barátom, akinek 3 gyereke van, a felesége csak gyest kap már, otthon van egész nap, keres olyan 150 körül. Ha nem is fényesen, de elég jól megéltek ebből a pénzből, tulajdonképpen nem nélkülöztek semmit, beosztották a pénzt mindig, saját maguk sütnek kenyeret, csinálnak tejfölt házitejból, péksütit nem vesznek, megsütik maguknak, ez helyettesíti az édességet is, stb stb. Kaján amugy is sokat lehet spórolni.
    Év elején kapott több évi alkalmazotti munkája eredményeként 30-40 ezres pénzemeléssel járó vezetői munkakört. És ahelyett, hogy innentől kezdve már nagylábon kezdtek volna élni, valami mást találtak ki. Nyitottak a gyerekeknek számlát, és életarányosan egy az egyben a plussz pénzt betették a bankba. Mit jelent ez? A nagyobbnak, aki gimnazista, annak most több jut, a kisebbeknek kevesebb, úgy osztották el, hogy 18-20 éves korukra mindegyiknek kb egyforma legyen a megtakarításuk a számlájukon.
    Szóval így is lehet gondolkozni, hogy ha van egy kis plussz bevétel, és nincs rá égetően szükség, akkor el lehet kezdeni félretenni. És mindezt alkalmazotti élet mellett is, csak egy kis gondolkodásmód váltás szükséges hozzá…

  7. Szentgyorgyi Alexandru

    Kellemes idotoltes olvasni a tanacsokat es a velemenyeket!Egy stabil makrogazdasagi kornyezetben az atlagember a tanarhazaspar modszeret alkalmazza,de a mai bizonytalan helyzetben talan jobb a kevesket, valutaban es othon tartani.Minden hirtelen gazdagodas hatarozottan sotet ugyletekbol, a legtobb esetben,nagyon ritkan a lottobol es ugyan-csak ritkan oroksegbol (gazdag orokseg) tortenhet. A tobbi mind ,, Szep almokat gyerekek!” Sok munkaval is lehet haladni , elrendezed a gyermekeidet,remelve azt, hogy oregsegedre nem hagynak egyedul, mindent nekik,neked csak a szemnek, a szajnak semmit es jonek a venules evei, amikor felteszed a kerdest magadban, miert es minek?! Ez a szerencsesebb helyzet,de amikor a betegseg, a fajdalmak gyotornek , kifogysz a tartalekokbol, semmid sem marad, senki sem segit,akkor mit teszel, kihez fordulsz? Kedves es joindulatu akcionak tartom a Rita elgondolasat, a cikkeit, a tanacsait,de ennyi! Hogy netalan-tan egy-ket eset elofordul, hogy a tanacsai nyoman meggazdagodnak, nem tartom kizartnak! Mint emlitettem, a piramisok nem fordulnak meg, maradnak idotlen idokig a nagy feluletet elfoglalo alapjukon es a csucs marad fennt! Igy marad a penzugyekkel is! Nem viccnek szanom, de az adott tanacsok szerint azt lehetne kovetkeztetni, hogy Rita es a csaladja mar Europa magnasai koze tartoznak?! Bar ugy lenne, mert akkor volna alapja a tancsadasnak!
    Isten adjon kepzett es korrekt vezetoket es akkor ,ha lassan is de kozeledunk az alagut vegehez!

  8. Ez hosszú távon működik, csak nagy önuralom kell hozzá. Szerintem két nagyon nehéz dolog van, ami hátráltatja az embert:
    1. Elkezdeni. Az elején még olyan kevés a megtakarított pénz, ami nagyon könnyen elmegy például a következő nyaraláskor. Vagy történik valami, és az a pénz hirtelen kell.
    2. Ha csak kevés pénzt tudsz félretenni. Vagy nem minden hónapban sikerül. Nagyon lassan növekszik az összeg, úgy tűnik, hogy semmi értelme az egésznek.

  9. Szentgyorgyi Alexandru: “,,,,Isten adjon kepzett es korrekt vezetoket es akkor ,ha lassan is de kozeledunk az alagut vegehez!”

    Nem tudom pontosan milyen vezetőkről lehet szó, de attól tartok, ha erre várunk, akkor a következő 20 év végén is csalódás fog érni minket 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.