Kétszázhúsz felett

Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

Elhagyod a valóságot.

Kétszázhúsz felett átértékeled

Magadban a világot.

 

Neoton família – Kétszázhúsz felett

Szerintem nincs vállalkozó a Földön, aki ne várná, izgalommal vegyes kétségbeeséssel azt a pillanatot, amikor a cége először éri el az álombevételt: legyen az egy erőteljes kampány, vagy egy lassú növekedés eredménye, a sikeres cégek mindegyikénél elérkezik egyszer az a pont, amikor az elején még délibábnak látszó álom végre megvalósul.

Megvan az első milliónk!

Megvan a 100. vevőnk!

Megvan a 100. visszatérő vevőnk!

Megvan a 10. millió forint a bankszámlán!

És így tovább, nem sorolom ezeket a picinek tűnő, de annál lényegesebb mérföldköveket. (Amik persze iparáganként eltérőek lehetnek, de most az elv a lényeg.)

A fejlődés óhatatlan. Ha nincs fejlődés, akkor tönkremenés van. Ha nincs fejlődés, akkor nagyon súlyos döntéseket kell meghozni, hogy mentsük a menthetőt, de erről majd máskor.

Most beszéljünk arról, hogy mit tapasztalunk, mit érzünk akkor, amikor átlépjük az álomhatárt. Azt a küszöböt, amitől már önmagunk előtt is bemerjük vallani, hogy: hát, ha tetszik, ha nem, de sikeresek lettünk!

Bármilyen meglepő, leginkább semmi rendkívülit nem érzünk akkor, mikor egyben ott van a bankszámlán a tervezett összeg, vagy pedig kiszámlázzuk az X milliomodik forintot abban a hónapban/évben (vagy akár napon).

Általában – és ez az üdvös – a vállalkozások bevételei fokozatosan növekednek. Ez azért jó, mert a pénzzel kapcsolatos kultúra már a magánszemélyeknél eleve katasztrofális, tehát ha valaki vállalkozást indít, céget alapít, akkor valószínűleg nem pénzügyi zseniként teszi. Viszont, ha a bevételeink növekedése fokozatosan történik, és nem lottóötös módon, akkor a komfortzónánk egyre-egyre tágul, és közben azt vesszük észre, hogy semmi különöset nem veszünk észre.

Ez a jó. Ha valaki céget alapít – tudjuk, milyen pénzügyi kultúrával 😉 -, és az első hónapban a nyakába szakad egy 150 milliós bevétel (mondjuk egy-két vevőtől), akkor lehet örülni is, meg félni is. Tudja a havi 150 milliós bevételt nagyságrendileg kezelni egy olyan ember agya, akinek a lakása teszem azt 20 milliót ér? (Magyarországon még mindig a lakás az emberek számára a legnagyobb, és életre szóló beruházás.) Én félnék, ha hirtelen hozzám vágnának most annyi pénzt, amennyit nem tudok nyugodt szívvel, lazán kezelni, tehát azt érezném, hogy “túl sok”.

Őszinteség a vesszőparipám: mikor megalapítottuk a céget, úgy örültem az első 10ezer forintos bevételnek, hogy palacsintát sütöttem a tiszteletére!

Aztán, mikor a bevételeinkből először számoltam össze 92 ezer forintot, azt éreztem, hogy ez igen, ez menni fog!

Ennyi pénz mindig kézzelfogható volt az első hónapokban, miközben ez pénz többször is megfordult.

Az első évben nem kellett ÁFÁ-t fizetnünk, mert több volt a költség, mint a bevétel.

Aztán, az első ÁFA fizetésnél csillogó szemmel néztünk egymásra a férjemmel, és tudtuk, fejlődünk.

Mikor a boltot megnyitottuk, és az első év után megnéztem az éves forgalmat, úgy egyben, akkor tátva maradt a szám. Iszonyatosan jó érzés volt látni a sok-sok milliót, még ha csak papíron is :).

Aztán eljutottunk oda, hogy tartalékot tudtunk képezni, és olyan dolgokra is beruházhattunk, amikről eleinte csak álmodtunk. Már nem okoz gondot, hogy kitalálok valamit, és nem tudjuk megvalósítani, mert nincs rá pénz.

Még arra is emlékszem, hogy a jobbnál-jobb tréningekre nem tudtam eleinte elmenni, mert bár volt annyi pénz – pár tízezer -, de mindig kellett valami másra…

Aztán azt vettem észre, hogy oda megyek, ahova akarok (megjegyzem, sok helyre, ahova pénzszűke miatt eleinte nem jutottam el, később már nem is vágytam! Változtam én is közben.), és közben sosem kellett azt nézni, hogy van-e pénzünk benzinre.

Lassan, fokozatosan fejlődtünk, és ezáltal lassan, fokozatosan átalakult a pénzügyi nagyságrend is a cégben, és ez még csak egy út eleje. Közben nem lettem költekezőbb, mint voltam. Zsugoribb sem lettem, mint voltam. Valahogy minden egy egészséges áramlásban van a pénzügyeket tekintve, és még mindig észen tudok lenni, hiába, hogy már 9 havi tartalékot sikerült összegyűjteni a bankszámlán.

Érted? Az autós példában: ha 5 másodperc alatt gyorsulsz 220-ra, rögtön a jogosítványod megszerzése utáni második napon, akkor meghalsz.

Ha fokozatosan haladsz a sebességgel felfelé, és mindig csak akkor lépsz fel a következő kategóriába, amikor a már meglévő kategóriában rutinos, magabiztos, és jó vezető vagy, akkor nem érhet baj, 220 felett sem. Először 50-nel haladva vagyunk ügyesek lakott területen, aztán jön a magabiztos 70-90-110, míg végül azt érezzük, hogy ideje valami batár nagy kocsit venni, mert szeretünk száguldozni 😉 (maximum 130-cal természetesen, autópályán).

Ez az elv minden fejlődési folyamatra érvényes, a céges bevételek sem kivételek ez alól. (Bevételek-kivételek :))

Mit szólsz?

 

7 Comments

  1. Jó, hogy így leírtad.
    Kiváló!

    Abban a pillanatban, hogy megindul a pénzáramlás (flow), az egyre jobb lesz.
    Feltéve, hogy nem költjük el azonnal az utolsó fillérig.

    Javaslataim társaimnak: külön pénztárca a bevételeknek, füzetben vezetni a bevételeket és kiadásokat is.
    Heti, havi mérleg, amiből kiderül, hol folyik el feleslegesen a pénz.

    A legtöbb családban van ilyen költségvetés.

    De magunknak is kell, személyes, meg vállalkozói is.

  2. A kontroll valóban nagyon fontos, a cikkben feltételezem ennek meglétét 🙂 Máskülönben az álombevétel eléréséről nem is beszélhetnénk, mert a cég még előtte tönkre menne.

  3. Mit szólok?
    Így belegondolva a cikked mélységeibe, megértettem, miért nem érzek semmi különöset, ha cég bevételeit és kiadásait nézem… 🙂

    …és nagyon örülök annak, hogy látám, ez így jó. 🙂 (Tudod, adok a szavadra.)

    Mi tortáztunk az első nagy örömre, és gyorsan kiterveltük, hogy mi lesz a “Nagy Bevétel” jutalma (meg a mögötte lévő embertelen sok munkáé).

    Örülök és repesek, és megyek, csöndesen alkotni, tovább… 🙂

  4. Egyetértek minden szavaddal!:-) Én egyrészt vezetem a család kiadásait-bevételeit, külön pedig figyelem azt is (excel-tábla:-)), hogy hónapról-hónapra és évről-évre az egyelőre mellékállásom mennyit hoz a konyhára, milyen fejlődés van, stb. Mivel ez egyelőre “mellékes” a főállás mellett, elég néhány havonta összesíteni és örülni neki – és így igaz, “semmi különös”, de valahogy mégis egy folyamatos jó érzést ad a dolog, ha látod a fejlődést… És egy részét visszafogatni önképzésre, ami aztán hozzáadódik és még jobban megtérül. Egyértelmű tapasztalatom, hogy a lassú, de fokozatos fejlődést hoz igazán megalapozott sikert – amennyire csak lehet, egy biztos alapot ahhoz, hogy például a második baba után már ne is kelljen a főállásomon gondolkodni tovább és tudjam, hogy mostmár a “mellékes” is nyereséges lesz…:-)
    További szép hetet!:-)
    (a fengshuis kismama;-))

  5. Nagyon igaz az első szótól az utolsóig!
    Én esetleg még annyit tennék hozzá, ha lehet, hogy ha túl sokáig tart az első siker elérése, akkor az ember sokszor nem is veszi észre, mert meg van fáradva, bele van fásulva a sok (addigi) várakozásba.
    Gyakran ahhoz kell inkább szerencse, hogy a megfáradás mellett is észre tudjuk venni a kisebb áttöréseket, – hiszen ez nagyon sokat tud lendíteni nemcsak a lelkiállapotunkon, hanem azon keresztül az üzleten is. 🙂

    Mindenből a legjobbakat mindenkinek, sok szeretettel!

  6. A gondolkodásmódunk megváltoztatásával kell kezdenünk. A szegény és a gazdag ember között nem a jövedelmi, vagyoni helyzet, hanem a hozzáállás jelenti a különbséget. Számtalan esetet tudnék példaként felhozni, amikor valaki örökölt, lottón nyert és pár év múlva ismét nem volt semmije. Más pedig a vagyona elvesztését követő pár éven belül ismét tehetős ember.

    Az számít, hogy hogyan bánunk a pénzünkkel. A legfontosabb elkezdeni a tudatos pénzgazdálkodást. Összeírni a kiadásokat, bevételeket, megnézni, hogy hol folyik el olyan pénz, amit viszonylag könnyen meg lehetne tartani. Tudom, hogy ez nem csak tudatformálás, hanem életmód változtatás is egyben, de ha érezni fogjuk, hogy pozitív változást hoz az életünkben, akkor lesz erőnk végig csinálni. Eleinte nehéz, aztán napi rutinná válik, hogy másként nézzünk az egész világra.

    Nem elég a családi költségvetést egyensúlyba hozni, hanem azt is látnunk kell, hogy miből lesz megtakarításunk? Kisebb havi részletekkel is el lehet kezdeni, a lényeg a rendszeresség – csak ekkor keletkezik elegendő megtakarítás. Egy év múlva már nagyobb biztonságban fogjuk érezni magunkat és a családunkat és ez már egy kedvező visszajelzés lesz.

    Az egyik legfontosabb dolog, amit a pénzügyekről és a gazdagságról érdemes megtanulni, hogy nincs egyszerű és rövid útja a meggazdagodásnak, ugyanakkor nagyon jól kitaposott, megoldások állnak rendelkezésre a vagyon lassú, de folyamatos gyarapításához.

    A célok az egyik alapvető építőelemei a sikerességhez vezető útnak. Pénzügyi célok nélkül nincsenek irányok, így könnyedén olyan helyen fogod elkölteni a pénzed, amit később megbánsz. Minden ilyen lassú és biztos gyarapodási modell igényli a jól megválasztott célokat.

    Teljesen mindegy, hogy miként állsz legyél gazdag, vagy szegény, szakíts időt arra, hogy célokat tűzz ki magad elé. A célok legyenek pozitív formában meghatározva, legyenek hozzájuk határidő rendelve, tedd őket elérhetővé, írd le őket és minden nap egy kicsit dolgozz azért, hogy elérd őket,

    Kezd azzal. hogy a valóságos célokat állíts fel, például, némi pénzt tegyél félre minden hónapban, ha van adósságod akkor tűzd ki azt, hogy néhány éven belül ezen adósságok döntő többségét visszafizeted.

    A kis mennyiségek számítanak: Ne frusztráljon hogy csak pár ezer forintot takarítasz meg havonta, ez is jó kiindulási alap. Persze a dolog egy kicsit lassúnak fog hatni az elején, mégis ezek az apró lépések segítenek majd kialakítani bizonyos szokásokat, ne becsüld le az apró változás erejét.

    Sokkal fontosabb boldognak lenni, mint gazdagnak: Ne válj a pénz megszállottjává,a pénz több lehetőséget ad, de sokkal könnyebb boldognak maradni, ha uralni tudod az életed és a pénz lehetővé teszi azt, hogy egyszerűbben menedzselj dolgokat.

    A legsikeresebb emberek azok, akik a legtöbbet és a legtovább csináltak valamit. Tedd a megtakarítást élvezhető sporttá.

    Sok ember habozik, nem mer belekezdeni a pénzügyei megoldásába, mert nem tudják mi lehet a legjobb kezdő lépés. Nem szabad aggódni amiatt, akkor követed el a legnagyobb hibát, ha nem kezded el.Könnyű letenni a dolgokat. De minél előbb kezdesz el a céljaid irányába dolgozni, annál könnyebben és gyorsabban fogod őket elérni.

    Én használom ezt az egyszerű, de hatékony kis szoftvert, amely a céges és magán cashflow előrejelzésében sokat segít nekem.
    Gondolom, hogy nektek is hasznos lenne.

    Innen lehet ingyenesen letölteni: http://cashflow-mernok.hu/?cashflowp=409

  7. Gabriellához kapcsolódva…
    Épp most írtam egy könyvajánlót a Hősnők oldalra a pénzügyi stresszről és leküzdéséről. A Gazdagságra hangolva c. könyv abban segít, hogyan érhetjük el, hogy ne csak a fejünkkel tudjuk mit kell tennünk pénzügyeink rendbetételéért, hanem hozzá is lássunk és eredményt érjünk el.
    Itt éritek el: http://www.hosnok.hu/stresszmentes-penzugyek/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.