Melléfogás pénzügyeket tanítani a gyerekeknek?
Óriási melléfogás lesz abból, ha 18 éven aluliakat akarunk megtanítani pénzügyekre, helyes pénzkezelésre, a kamat, a kamatos-kamat, a hozam fogalmára, a THM-re, az EBKM-re és a devizahitelek veszélyeire. Hogy miért? Mert ez sziszifuszi munka, az értelmetlen energiabefektetés tipikus példája. A gyerekeket egészen másra kell megtanítani, de arra nagyon: ez fogja eredményezni azt, hogy már kora felnőtt korukban tisztában és jó barátságban lesznek a pénzzel.
Ezekben a recessziós időszakokban minden napra jut egy-egy szakértői megszólalás vagy sajtóközlemény, esetleg egy diákok körében végzett felmérésről készült tanulmány megjelenése a sajtóban, amelyeknek közös céljuk felhívni arra a figyelmet, hogy milyen nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek már kisgyermek kortól kezdve tisztában legyenek a pénz, a kamat, a kamatos-kamat fogalmával, az EBKM és THM csúfszavak jelentésével, és legleglegfőképp a devizahitelek veszélyeivel.
Egyesek már-már azt vizionálják, hogy ha a felnőtt lakosság anno gyerekkorában kapott volna megfelelő képzést ezekben a témakörökben, akkor most nem lenne sem devizaalapúhitel-probléma, sőt, lehet, hogy még államadósság sem. Az ország nem lenne ekkora kátyúban, ha minden állampolgár már az általános iskolában megkapta volna a pénzügyi alapképzést, és lehetne örülni a Kánaánnak, de hát sajnos azzal kell főznünk ugyebár, amink van, de legalább annyit megtehetünk, hogy társadalmilag összefogunk és megtanítjuk a gyerekeinket, már egészen kicsi kortól arra, hogy mire való a pénz, hogyan kerül az emberekhez a pénz, és hogyan kell vele bánni.
Ezt a kötelező tananyag részévé tesszük az iskolákban, aztán hurrá, 10-20 év múlva már annyi eredmény látszódni fog legalább, hogy a gyerekeinknek teljesen más pénzügyi problémái lesznek, mint nekünk, mostani felnőtteknek. Lehet hátradőlni, probléma megoldva, naaaagy, piros pipa!
Láttál te már gyereket közelről?
A gyerekeket nem érdekli a pénz. Nézz meg egy 7 éves kisfiút, sőt kérdezd meg, mire vágyik, mi a legnagyobb vágya zsenge életében.
Csatárrá előlépni a focicsapatban, napokon át legozni a barátokkal, vagy csak bandázni az iskolatársakkal, de az sem kizárt, hogy számítógépen akar játszani. Ha közlöd vele, hogy bizonyos dolgok pénzbe kerülnek, akkor csak néz rád óriási bociszemekkel, és nem érti, mi köze van ehhez.
Felmerül a provokatív kérdés: az a felelős szülői hozzáállás, hogy olyan terheket rakunk a gyerek vállára a pénz korai emlegetésével, amivel adott esetben a társadalom alig 2%-a képes könnyedén megbirkózni?
De menjünk tovább, nézz meg egy 7 éves kislányt is, kérdezd meg, mire vágyik! Olyan akar lenni, mint Hannah Montana, vagy valamelyik popsztár, babázni akar, sugdolózni az iskola udvarán a barátnőivel, és népszerű akar lenni a közösségében, és ő is számítógépen akar játszani.
A pénz őt sem érdekli, ahogy a kortárs fiúkat sem.
Ugorjunk pár évet, legyenek a gyerekek immár 11-12 évesek!
A fiúk ebben a korban iszonyatos fizikai energiával rendelkeznek, képesek egész nap futkosni, focizni, biciklizni, míg a kislányok elkezdenek komolyan barátnőzni ezekben a korakamasz években.
Újabb 3-4 év elteltével a lányoknál még erősebben jelentkezik a csoporthoz való tartozás-, a barátkozás igénye, a fiúk pedig lassan elkezdenek visszavonultabb életet élni – többek között azért, mert minden gondolatukat a szex tölti ki, és félnek, hogy ezt más is észreveszi rajtuk. Kevesebb a barátjuk, kevesebbet futkároznak, inkább a szobájukban hallgatnak zenét, vagy játszanak a gépen, vagy elmerülnek álmaikban.
A pénz senkit nem érdekel ebben a korban, attól függetlenül, hogy a tizenéves korú gyerekek egyre többet hallják szüleiktől, hogy „az bizony sok pénzbe kerül”. A világlátásuk egyre szélesebb, és ebbe óhatatlanul bevonzódik a pénz témája is, de mivel nem ők rendelkeznek a pénzről – a zsebpénz pedig nevetségesen alacsony ahhoz képest, amennyit el tudnának költeni -, nem ők keresik a pénzt, és van fontosabb problémájuk is, ezért ez a kor sem a legalkalmasabb a pénzügyekre való szemfelnyitásra.
17-18 éves korban olyan erővel nehezedik a gyerekre a saját jövőképe, hogy abba nem fér bele a pénz témája.
Gondolj csak bele, milyen érzés lenne számodra, ha két éved úgy telne, hogy fogalmad sincs, mi fog történni veled!
A pénzen törnéd az agyad? Kötve hiszem. Ehelyett inkább arra törekednél, hogy tisztábban lásd a jövődet, hogy ne egyedül vágj neki a homályos útnak, és, hogy legyen támogató közeged – család -, akikkel viszont egyre kevésbé érteted meg magad, mert valahogy minden kommunikáció nehezebbé válik ebben a korban.
Óriási kihívás a felnőtt kor küszöbe, ha ilyenkor akarnánk a gyereket pénzügyekre tanítani, akkor jó eséllyel felfogná ugyan, de mivel a felnőttektől jövő információkat eleve szűrten fogadja be, ezért jó részét azonnal ignorálná is.
(A felnőtté válásig végbemenő hormonális és érzelmi változásokról, mind a lányok, mind a fiúk tekintetében kiváló összefoglalót nyújt Louanne Brizandine, A női agy című könyve.)
Az emberi agy az egyik legtöbb kutatási anyagot létrehívó terület, szinte minden napra jut egy-egy rejtély felderítése az agyunkkal kapcsolatban.
„A kutatások újabban rávilágítottak arra, hogy micsoda figyelemre méltó változások mennek végbe az agyban az élet második évtizedében. Annak belátása, hogy a kamaszkor folyamán az agy nagymértékű növekedésen és változáson megy keresztül, ellentmond annak a régóta fennálló elképzelésnek, hogy az agy javarészt már „kialakul” a gyermekkor végére. A gyermekkorból a felnőttkorba vezető időszak során az agy „huzalozottsági diagramja” jóval összetettebbé válik, egyúttal sokkal hatékonyabbá, különösen az agy prefrontális kérgében, melyet frontális külső köpenynek is neveznek.
A prefrontális kéreg az elülső lebenyek egy igen fontos része, egyike azoknak a területeknek, amelyek legutoljára válnak éretté. Ez a terület a felelős az olyan képességekért, mint hogy fontossági sorrendeket állítsunk fel, rendet tegyünk terveink és elképzeléseink között, stratégiákat alakítsunk ki, uraljuk a hirtelen fellángolásainkat, valamint megosszuk a figyelmünket.”
Forrás: http://www.tminfo.hu/maharishi-ajurveda/szuper-agyak-szuper-jegyek-maharishi-ajurveda-tanacsok-iskolasoknak/
Ha a prefrontális kéreg a felnőtt kor küszöbén válik éretté – bár néha olyan érzésem van, hogy egyes emberekben sosem válik éretté… -, az azt jelenti, hogy azok a bonyolult összefüggések, amiket a pénzzel kapcsolatban néha még közgazdások sem jól értelmeznek – ugye tudod, hogy a közgazdászok között ugyanannyi a gazdag ember, mint a kohómérnökök és a gyári munkások között? -, akkor hogyan is várhatnánk egy éppen fejlődésben lévő agytól, hogy ezeket az összefüggéseket megtanulja, rácsodálkozzon, és pár év múlva, mikor aktuálissá válik a saját életében, akkor jól is használjon majd?
Szóval itt ez a remek ötlet, hogy tanítsuk a gyerekeket arra, amire nincs igényük, amit nem képesek jól megtanulni, és amit nem képesek jól használni majd. Szuper. Ha ezt valaki komolyan gondolja, akkor az az illető biztosan szegény ember, ugyanis a jó befektetésről fogalma sincs, az biztos.
De akkor mit tanuljanak a gyerekek?
Akkor ennyi? Felesleges plusz tananyagot bevinni, mert úgysem ér célt?
Tulajdonképpen igen. Teljesen felesleges új tananyagot fejleszteni, bevinni a18 év alattiak oktatásába és tömködni azt a gyerekek fejébe.
A megoldás olyan pofon egyszerű, hogy akár még fájdalmas is lehet egyesek számára, és ami a fő, évtizedek óta itt van a szemünk előtt:
1.) A gyerekeket meg kell tanítani kiválóan számolni – négy alapművelet, százalékszámítás, terület-kerület számítás, arányok, egyenletek. Kiválóan!
2.) A gyerekeket meg kell tanítani kiválóan írni és olvasni – vagyis szöveget értelmezni és jól meg is fogalmazni. Kiválóan!
3.) Mindezeken túl, a gyerekek tehetségét kell gondozni, nem a tehetségtelenségét.
Három alappillér, ami a korai felnőttkorban támogatni fogja a belülről fakadó pénzügyi önfejlesztés igényét. Minden gyerekből a lehető legtöbbet kell ezeken a területeken kihozni, mert ezek állnak össze a kora felnőttkorra rendszerré, és ezek biztosítják a lényeges alapinformációkat és készségeket a bonyolultabb összefüggések megértéséhez, és a számukra megfelelő életstratégia kialakításához.
A tizenévesek nem tudnak átgondolt döntéseket hozni, nem értik és nem érzik a döntéseikből eredő következményeket és azok súlyát, nem tudnak logikusan következtetni, és minden ilyen cselekvésre ösztönzés csak frusztrálja őket. És persze oktatóikat is, az oktatás eredménytelensége.
A szülő feladata nem az, hogy minden tudást beletöltsön a gyerek fejébe, és az iskola feladata sem ez. A szülő feladat tulajdonképpen az, hogy az adott kor körülményeihez igazodva túlélésre nevelje a gyereket – szeretettel, törődéssel, példamutatással, és információ átadással, de akár még rossz példával is – miközben hagyja a gyereket hibázni is.
Az iskola feladata az, hogy megtanítsa GONDOLKODNI a gyereket. Hogy fejlessze a tudását, a készségeit, hogy támogassa a sikerek elérésben, és megtanítsa elviselni és kezelni a kudarcot.
Mi van azokkal a gyerekekkel, akik szomjazzák a pénzügyi tudást?
Közel ezer azon klienseim száma, akikkel pénzügyi gondolkodásmód fejlesztésen dolgozunk együtt. Közülük két – 2 fő! – a 18 éven aluli.
Mivel a tehetséggondozás áll az általam javasolt harmadik pontban, szerintem azoknak a gyerekeket, akiknek igényük van arra, hogy a pénzzel kapcsolatban fejlesszék magukat, mindenképp biztosítani kell a pénzügyi képzést. Fakultáció, különóra, játékos foglalkozás keretében, annyi ideig és olyan mélységben, ameddig kedve van hozzá. (Mint minden tehetséggondozásnál, itt is figyelembe kell venni az életkorral változó igényváltozásokat is, illetve a lelkesedés és legfőképp a motiváció szintjét.)
Mit tegyenek azok a fiatal felnőttek, akiket sem számolni, sem írni-olvasni nem tanítottak meg kiváló szinten, és akiknek a tehetségét sem gondozták eddig?
Ma, ha valamit meg akarunk tanulni, nem biztos, hogy egyetemet kell hozzá végezni.
A tanulás fejleszti a gondolkodásmódot, még az olyan dolgok megtanulása is, amik látszólag nem bírnak semmilyen haszonnal, csupán csak a kellemes időtöltést szolgálják.
Ilyen például a hobbi. Mindenki, akinek hobbija van, az illető az adott hobbi helyi miniszakértője. Olyan tudással és információtöbblettel rendelkezik arról a dologról, amiről más földi halandó még csak nem is hallott!
Minden tudás az agyat fejleszti, és minden használt agyterületünk egyre tovább fejlődik, míg meg nem halunk. A nem használt agyterületek nem fejlődnek, majd eltűnnek.
Éppen ezért, azt javaslom a fiatal felnőtteknek, hogy ha ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy fejlesszék magukat bármilyen területen, akkor tegyék meg! Nem biztos, hogy pénzt fognak vele keresni, valószínűleg nem lehet az adott tudást pénzre váltani, de az agyukban lezajló folyamatokat később nagyobb eséllyel lehet anyagi haszonra is fordítani. Nem mellesleg a fiataloknak meg kell tanulniuk megélni is a pillanatokat – amiről éppen leszoktak a felnőtté válás pillanatában -, amikhez a hobbitevékenység első osztályú alapot biztosít.
Továbbá javaslom azt is, hogy kezdjenek el stratégiai jellegű játékokat játszani. A játék nem a gyerekek kiváltsága, az agy örökös igénye a könnyedség és a játékosság, óriási butaság ettől megfosztani csak azért, mert elmúltunk 18 évesek.
A stratégiai játékok alapja szerintem a sakk, de ha valakinek pókerezni támad kedve, akkor az dupla haszon, mert akár még pénzt is kereshet vele később (kérdezze meg könyvelőjét, adótanácsadóját és a szerencsejátékokról szóló törvényt!).
Mit tegyek, a gyerekemet semmi más nem érdekli, csak a számítógépes játékok!
Amikor tehetséggondozásról beszélünk, általában nem az jut elsőre eszünkbe, hogy számítógépes játékok játszása. Márpedig a számítógépes játéktól már csak egy lépés a programozás, onnan egy lépés a magas szintű stratégiai gondolkodás, az pedig már egyenesen a könnyed és boldog élet kapuja.
Nyilván nem egy örömmámor a szülő számára, hogy a gyerek 10 órákat is képes a gép előtt ülni, de ha nem mindig ugyanazzal a játékkal játszik, ha mindig van igénye a fejlődés iránt, ha szakértőjévé válik a témának, akkor nyert ügyünk van: a gyerekünk képes belemélyedni olyasmibe, ami örömet okoz számára, ráadásul hosszú időn keresztül. Ha egy valamibe képes belemélyedni, akkor másba is képes! Gondolj bele, mennyivel nehezebb az élete annak, aki képtelen 5 percnél tovább egy dologgal alaposan foglalkozni!
Gyerekkoromban 10 órákat olvastam naponta, kalandregényeket – éljen Old Shatterhand és Winnetou -, de tulajdonképpen mindent, aminek az első 5 oldala megfogott. Főleg a nagyszüleim voltak ettől kétségbe esve, mert szerintük többet kellett volna kinn rohangásznom a napon. Szerencse, hogy már akkor is létezett ezen az égövön a 4 évszak 
.
Mik a legsürgősebb teendőink az oktatásban?
1.) Matematika.
2.) Írás-olvasás.
3.) Tehetséggondozás.
Az első kettőt az iskolának kell biztosítania. A harmadikat a szülőknek ÉS az iskoláknak közösen.
Mik a hosszú távú teendőink az oktatásban?
Ugyanezek.
Mikor képezzük gyerekeinket pénzügyileg?
Mivel a pénzügyek nem függetlenek, sőt, szorosan összefüggnek az életünk minden eseményével és területével, ezért nemcsak pénzügyekre tanítanám őket, hanem mindenre, ami ehhez kapcsolódik.
Az éppen középiskolát végzetteket egy évre intenzív pénzügyi kiképzőbe küldeném – akár online is meg lehet oldani, így közben vállalhatnak diákmunkát, vagy felzárkózhatnak olyan területeken, amikkel lemaradtak kamaszéveik során, viszont elengedhetetlen a munkaerő piacon, pl. nyelvtanulás -, és intenzíven képezném őket ezen a területen, csupa olyan megközelítésből, ami az ő érdeklődésükre számot tarthat (pl. kevés 18 évest érdekel a nyugdíj, meg az államadósság).
Megtanítanám őket arra, hogy hogyan működik az ember, hogyan működnek a fejlett társadalmak és gazdaságok, és hogyan érvényesülhet ezekben az egyén, miközben hasznára van a közösségnek is.
Ekkor tanítanám nekik a vállalkozási alapismereteket, és a közéletről – magyarul politika – is átfogóan értekeznénk.
Kötelező lenne?
Semmiképp! Utálom a kötelező szót. A szabadság azt jelenti, hogy van választási lehetőségünk. Ha nincs választási lehetőségünk, akkor nem vagyunk szabadok, akkor rabok vagyunk.
Márpedig mindenki előtt szabad az út akár a gazdagság, akár a szegénység, akár az okosság, akár a butaság felé.
Ha nem így érzed, akkor még van hova fejlődnöd. Esetleg majd iratkozz be hozzám a fiatalok mellé. 
Tőlük is van mit tanulni.
Vidi Rita
Gondolkodásmód szakértő és tanácsadó